Olé !!!

Pali két menet után már elhagyta az Arénát Ellivel együtt. Mi még maradtunk két kört. Elég volt. Az utolsó kettőt már mi sem tudtuk végignézni.

A közönség a matadort hol tapsolta, hol kifütyülte, meg lehurrogta. Olyankor a bikát tapsolta.

Kegyetlen játék. Egyiküknek győznie kell abban az élet-halál harcban. A harmadik menetben például szinte a bika győzött. Úgy felöklelte szarvaival ellenfelét, hogy az elveszítette pengéjét, köpenyét, sőt még cipői is messze repültek. Gurult jónéhány métert, közben társai elterelték róla az állat figyelmét. S ráadásul a tömeg ki is fütyülte.

A második játékban meg a bika átugrotta  a palánkot tőlünk vagy 10-12 méternyire. Volt ott riadalom! De nagy ijedtségünkben még visítani sem tudtunk, belénk fagyott a szó.

Az idén az utolsó előadás volt. A Gran Finalt már előtte megtartották, de arra jött még két ráadás. Ez volt tehát a legeslegutolsó.

Az én ötletem/kérésem volt, hogy ha lehet, nézzünk meg egy bikaviadalt élőben. Teljesült a kívánságom, végre nem is tudom hányadik spanyolországi látogatásom után most sikerült megnéznem a spanyolok nemzeti játékát. Egyszer az életben. Hogy kipipálhassam.

Szigorú szabályok szerint zajlik, de a végkimenetele nem mindig a bika halálával jár… Néha ő kerül ki győztesen…