Ezúttal nem annyira anyagi sikert hoztak képeim a temesvári karitativ bál bevétele élvezőinek, mint inkább erkölcsi sikert, nekem. (Ki tudja, talán a gazdasági válság is közrejátszott.)
A visszajelzések jelentettek számomra különös élményt.
Látnotok kellett volna az örömtől sugárzó arcát annak a kolozsvári, illetve váradi két vendéghölgynek, akik tombolán megnyerték két-két virágképemet, s tőlem még ráadásként választhattak egy-egy berámázatlan munkát. Egyikük éppen most költözik új lakásba, másik meg panzió tulajdonos.
Az árverezésen román műgyűjtők kislánya (ő volt az egyetlen kiskorú a bálon!) kapta meg az egyik virág kettősömet. Hogy felnőttként követni fogja szülei példáját, abban biztos vagyok. Már most meglátszik rajta. Mikor ölembe ültettem, hogy lefényképezzenek együtt, németül beszélgettünk. Jólesett, mikor az anyuka megjegyezte, hogy egyik tavalyi munkám az utazási irodája falát díszíti.
A mellékelt Absztrakt címet viselő képet egy architektus házaspár szemelte ki (a feleség főiskolai tanár) már kezdettől fogva. A férj megmagyarázta, hogy azért választották ezt, mert optimizmus sugárzik belőle. Most utólag kapta tehát ezt a címet.
Ti is úgy érzitek, hogy igaza van az új tulajdonos párnak?
Mai rímek: bámultam- álmodtam
nézlek- kérlek
világos- virágos
oda- csoda
víz- tíz
hallom- vallom
Kedves költőim, legyetek tovább is ügyesek s ejtsetek bennünket, verset írni nem tudókat, ámulatba!!!
Hozzászólások