( Titkok nélkül
él a test,
de meghal a lélek.)
Őrzi titkaid nyomát
a megrekedt idő
amerre jársz
virágon fán ujjaid hegyén
hasogató vibráló tűz
csendes ősi varázs
minden érintés
minden simogatás
mint egy megsárgult kép
kibontja éveid ívét
elmosódott vonalain
s mindig úgy látod
ahogy szíved érez
mikor egymáshoz bújt
a vágyakfüstezüstjén
a fény a kékhez
halványzöld árnya
az aranybarnához
Véredbe ivódtak színek
formák jelfoszlányok
titkok rejtekhelyek
mintha holt kráter lenne
múltadat keresed
oldva a kor bűvöletét
mely gúzsba köt
hogy felépítsd önmagad
vágyakat rejtélyt titkokat idéz
minden visszaölelés
ami volt
holdas éjek illatát
hozza vissza sorsod
mikor égi bércek
sziklamély csendek
meghitt szentélye vonzott
édes őrület
márvány-hideg és égi-tűz
minden tiéd volt
ami repít most is ha rágondolsz
hétpecsétes zár
lelki-kód
suttogás sejtetés
ész és szív formál
rád szabja hevét a Nap
ébredő tűzkelyhe
visszfénye borít lángba
ha hallgatsz ha beszélsz
cinkos próbatétel ez
néma fecsegés
így őrzöd titkaidat
Egyre gazdagabb leszel
és titokzatosabb
feltáratlan ősi kristály
rejtély szenvedély mámor
lobbant égi lángra
ők hoznak kínodra vigaszt
ők fogják kezed
hited erősítik
egymásba szédült csillagfénykörök
egy álomnyi lebegéshez
mesék üveghegyek
kamaszkori ábránd
míg szíved ver
átveszi ütemét
a szeret nem szeret
hajdanvolt sikolyos táncok
szelid lányregények
összekacsintó lázadástól
a vakká lett csendig
hordozod génjeid
tengert rengetőn tisztán
mit lobogó szelek
zúgó viharok
őriznek óvnak rejtenek
gyermeki hittel mint hajdanán
randevúk pásztorórák
eltévedtek és hazataláltak
boldog-boldogtalanságát
Köszöntsd őt
ha arra jársz ha hív
ha hívod
nyiss lopva kaput
mit soha be nem zártál
őrizd a titkot
a visszavárás keserű szomját
édesítők csókjával
meséld el neki az életed
mint aki csodák bűvkörében élt
hódolt és hódított
S ha rád ismernek
valakik valaha valahol
légy büszke rá
ne pironkodj
szívedre hallgass csupán
mikor mindezt
boldogan
Letagadod
(Seres László, Nagytarcsa)
Hozzászólások