(Aki nem ismeri a történet előzményeit, annak röviden összefoglalom. Ezelőtt pár nappal a bankból kivettem 400 eurót és az automatában felejtettem. Egy férfi találta meg, átadta a banktisztviselőnőnek, aki rögtön értesített engem telefonon.)
A nyírfák alatt arra gondoltam, hátha visszament a férfi, érdeklődni, hogy megkerült-e a pénz gazdája.
Belépbe a bankba, azonnal kilépett a pult mögül fülig érő szájjal, csillogó szemekkel a nő.
Képzelje, itt járt!
Valóban?!- futott nekem is mosolyra a szám.
Mondtam, hogy hagyott neki egy kis ajándékot.
Nem, szó se lehet róla, nem fogad el semmit, – tiltakozott.
De nézze! Ezt a virágos képet küldi magának, ő festette. Meg ezt a CD-t, szintén ő készítette a képeiről. S ha tudni akar róla valamit, egy szórólapot is hagyott az egyik kiállításáról.
Azt üzeni, hogy ez a kép nem érték, hanem szimbólum. A becsületesség szimbóluma.
Jaj, akkor ez mindennél nagyobb érték lesz számomra, – ölelte magához a kicsi képet. S a szeme megtelt könnyel…
Nekem pedig a szívem telt meg. Örömmel…
Hozzászólások