Simon Katalin:
Új rapszódia az őszhöz
Míg számadó utadat járod,
Köntösöd színfoltjaiba
Tüskés bogáncs kapaszkodik,
De lépted alatt még zöld a fű,
S az ég fénylő kékje elvakít.
Dió koppan lábad elé,
És mire lehajolsz érte,
Elrejti sok-sok barna levél,
Virág nevet rád lombtalan fáról,
Elbűvöl e kései szenvedély.
Varjú rikoltoz kárörömmel,
Megborzongsz, hajnali ködben
Köntösöd tépi millió dérszilánk,
Rádőlsz az első fagyos halomra,
Álmodban virágzik az almaág.
*
A könyvjelző:
http://7torony.hu/content.php?c=34214
Három sor:
Hozzászólások