Fizetni kell, mint a moziba, múzeumba, vagy kiállításra. De megéri! Mert amit az ember ott „élőben“ kap, azt távolról sem képes érzékelni képeslapokról, könyvekből, de még filmekből sem: a fantasztikus panoráma látványt, a háromezer méteres csúcsok végtelen tengerével. 266 van belőlük! Köztük a király: a 3798 méter magas Grossglockner. Május lévén, lent a völgyben, Zell am See-ben ragyogó napsütésben és melegben nyíltak a barackfák és almafák, a kertekben meg a tulipánok, virított az aranyeső, de ahogy haladtunk felfelé (miközben fülünk többször is bedugult) az aszfaltozott, nagyon karban tartott és nagyon tiszta, de nagyon kanyargós uton, egyre magasabbra emelkedett mellettünk a függőlegesen lefűrészelt hófal. A végén már legalább hat méterre nőtt meg. Az autónk külső hőmérője öt fokot jelzett.
Minden kocsinak fizetni kell 28 eurót, az útnak ugyanis nemcsak megépítése, de a karbantartása is csillagászati összegekre rúg. S ez egyben „szűrés“ is. Sorompó. Igy kerülik el a közlekedési dugókat. Mert mi lenne, ha minden Ausztriába látogató turista beiktatná programjába a Grossglockner-i utat, s mindenféle biztonságos, vagy kevésbé biztonságos járművel elindulna a hajmeresztő alpesi útra? Igy már a legtöbben lemondanak róla azért, mert fizetni kell.
Társadalmi igazságtalanság volna?
Ott nem szabad elromoljon az autó! Tragédia, ha mégis megtörténik.
A téli hónapokra meg lezárják, mert olyankor még a legbiztonságosabb járműveknek sem volna biztonságos az út.
Úgy tűnt, hogy talán éppen nekünk nyitották meg…
Hozzászólások