Ausztriában, közös perzsa ismerősünkhöz belépve, barátnőmet követve én is elkezdtem lehúzni padlószőnyeges előszobájában a cipőmet. A kelleténél hosszasabban piszmogtam vele, gondoltam hátha rámszól a ház ura, hogy nyugodtan hagyjam a lábamon. Nem szólt rám. Rövidesen megtudtam, miért. Ahogy beléptünk nappaliszobájába, a gyönyörű hatalmas rikítóan citromsárga perzsaszőnyeg láttán rögtön megjegyeztem: jaj, milyen szép új szőnyeged van.Ó, nem új, már kereken ötven éves.
Hogy- hogy? Vadonatújnak néz ki.
Bizony, már 50 éves, erősítette meg komoly arccal, s ezért nagyon értékes. Pillanatnyilag olyan hétezer eurót ér.
Csodálkozva néztük, hisz azzal az összeggel már egy kocsit lehetne venni.
Mikor az apja megvásárolta, éppen a felébe került, mesélte, de minden évben bizonyos összeggel nő az értéke, így az öt évtized alatt az éppen megduplázódott.
Hihetetlen, néztünk egymásra barátnőmmel. Dehát, ő csak tudja mi a helyzet a szőnyegekkel, hiszen perzsa…
Úgy látszik a perzsaszőnyeg is olyan, mint a bor. Minél régebbi, annál értékesebb.
Hozzászólások