Végre péntek lett. Lassan fél éve gyúrtunk erre a péntekre. Zilah felé indulunk, a gyerekek jókedvűen nyargalásznak át az udvaron. Borcsa már elfelejtette, hogy lemaradt az aznapra betervezett ovis bábszínházról. Hagymaszurkálás, ággyűjtés, s egyéb válogatott tavaszi munkák elébe néznek. Mamáék játszóházba viszik őket, pizzáznak.
Mi pedig egy jóravaló helyen igen kedves barátokkal sétálunk, várat nézünk, nem létező pincesort keresünk, válogatott borokat kortyolunk. Csudaemberek mesélnek csudadolgokat a szőlőről. Sokat beszélgetünk, keveset alszunk. A szőlőhegyek rendezettsége nyugalommal tölt el. Onnan minden egyszerűnek látszik.