Kedves Ildikó, szíves engedelmeddel kiemelem hozzászólásodat, s szívből jövő szép szavaid, gondolataid mellé hozzáillesztem a Harangszó című festményedet is.

Nos, a világ megállíthatatlanul működik. Problémák és problémamegoldások követik folyamatosan egymást.
Mindenkinek megvannak a maga problémái. Neked is, nekem is, de amikor közel kerülünk egymáshoz, akkor a te problémád nem csupán a tiéd lesz, hanem már az enyém is. Lehetsz tőlem több ezer kilométerre, akár a csillagok távlatában is, de most már nem csak te szeretnél a problémádra megoldást találni, hanem én is. És én is úgy félek, mint te, úgyanúgy aggódom, mint te, és még a füstöt is ugyanúgy érzem a tüdőmben kedves Tibor, mint te.
Mi itt most mind veled együtt érzünk, mert amióta megjelentél nálunk, az életünk részévé váltál.
Visszavárunk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!