Legnagyobb meglepetésemre Zsike elevenítette fel őket a Touch me és Absztrakt szobában:
“…megkésett név- és születésnapi ajándékként én is egy kedves emléket küldenék, ma este, régi fényképek kerültek a kezembe s köztük egy megsárgult, egy egykori Dolgozó Nő-ből kivágott cikk , D. E. aláirással és “Matematika zenével” cimmel. A cim mellett egy gyönyörű Mohi Sándor-festménynek a szines fényképe. “Egyetemista”. Azonnal eszembejutott a pillanat, amikor a cikket kivágtam a lapból (sajnos ez nem volt megszokott müvelet számomra). Biztosan azért vágtam ki annakidején, hogy MOST elküldhessem neked Marika, édesanyád blogja segitségével azt a verset, melyet te a füzetedbe lejegyeztél, s amelyet Veress Zoltán és Ritoók János együtt irtak .”…először az egyikük csak a rimeket irta, s másikuknak kellett hozzá értelmes sorokat kiötölnie, majd szerepet cseréltek”
“Te gitározni, dalolni szeretsz
van aki ir, ki szinjátszik, ki pingál.
Te azonban még messzebbre mehetsz,
mert amiként bizonyitja e rimpár
a hangod nem repedt fazék, se cintál.
Besztercéről ha tovafúj e szellő
s rakétával a csillagokba fellő,
remélem, hogy te semmit se bántál,
hisz vágyaid aranyhintója im, előáll! ”
Ez volt a közösen irt vers. A “delphi jósnő, Pythia” szavai beteltek, ugye, Marika? S ti, a többiek, kik most ezeket a sorokat olvassátok ugye, hogy rájöttetek arra, hogy Mohi Sándor megragadó szépségű, bájos, szép-, nagy-, álmodozó-, a világra a zeneimádó matematikus (és fizikus) inteligenciájával rácsodálkozószemű egyetemistája nem más, mint Marika. És róla, valamint a “mesebeli királyfi”-ról Breuer Feriről szól az irás, aki “gitáros lovag”-ként zeneszerzője volt a Breuer-kettősnek (eleinte együtt énekelt a hugával, Ildikóval, majd később Marikával alkotott nagysikerű éneklő Breuer-kettőst). “Egy dalfesztiválon –a rétyi Nyir romantikus nyirfái alatt, a Tavirózsa Könnyűzene Fesztiválon ismerkedtek meg, hallgatták egymás dalát, majd leveleztek…” …
A sorok végén ott van az ifjú Breuer-kettősnek is a fényképe.
Még csak annyit erről, hogy Marika ” … énekli Kányádi Sándor általa megzenésitett versét, a cime Citerára.” Hogy azóta mit valósitottak meg együtt, azt őket kell megkérdezni. Marika, mégegyszer sok-sok boldog születésnapot kivánok, s kivánom, hogy amikor “potenciál-gödörben ” érzed magad, segitsen ki belőle életed legszebb pillanatainak felejthetetlen emléke!“
Köszönöm Zsike, hogy hozzányúltál e régi emléksorozathoz! Számomra felértékelhetetlen kincsek! A szereplők közül némelyek már nem élnek. Isten nyugosztalja őket! Emléküket szeretettel őrízzük szívünkben. Az élőkhöz meg láthatatlan baráti szálak kötnek a mai napig is.
Dobogó szívvel vettem elő a Marika régi vendégfüzetét, s íme, miket találtam benne!
Hozzászólások