Megvalósított zseniális gondolatok (szimbólum)
Galambos Viktor: Caesare (1.)
Caesareát bemutatni nem lesz olyan egyszerű, mert itt nem egy kis település maradványai vannak, hanem a középkelet egyik legnagyobb ókori városáé. Az lesz a legjobb, ha átadjuk a szót Josephus Flaviusnak, aki a következőket írja Nagy Heródes itteni építkezéseiről: (Bocs a hosszú idézetért, de ő az ép várost látta, én csak a kiásott romokat.)
Miután úgy látta (Heródes), hogy az a tengerparti város, amelynek Stratos Pyrgos volt a neve, pusztulófélben van, de gyönyörű vidéke miatt alkalmas arra, hogy újjáépítse a császár (Augustus) tiszteletére, fehér márványból csakugyan újjáépítette, pompás palotákkal ékesítette, és itt különösen megmutatta veleszületett nagyvonalúságát.
Ugyanis Stratos Pyrgos Dora és Joppe között feküdt, és a két város közt egészen hosszan nem volt a tengerparton semmiféle kikötő, úgyhogy aki Főníciából erre hajózott Egyiptom felé, kénytelen volt a nyílt tengeren hányódni a veszedelmes téli viharokban, amelyek – ha csak mérsékelt erejük volt is – akkor is oly erővel csapkodták a sziklákhoz a hullámokat, hogy messze területen felkorbácsolták a tengert.
A király becsvágya és pazar bőkezűsége legyőzte a természetet és olyan kikötőt alkotott, amely nagyobb volt, mint a Peiraieusi, belsejében pedig számos védett horgonyzóhelyet építtetett.
Ámbár a hely meglehetősen kedvezőtlen volt, mégis éppen ez fokozta a király becsvágyát, hogy olyan művet alkosson, amely keményen dacolhat majd a tenggerrel és amellett olyan művészien szép, hogy a befektetett óriási munkát semmivel sem árulja el. Mindenek előtt tehát a kikötőnek szánt területet az imént említett hosszúságban kimérette és aztán 50 láb hosszú (kb. 16 m), 9 láb magas ( kb. 3 m) és 10 láb széles (kb. 3,3 m) hatalmas sziklatömböket süllyesztett a vízbe 20 rőfnyi mélységbe ( kb. 15 m). Miután így a mélységet kitöltötte, a töltésnek a vízből kiálló felületét 200 lábnyira (66 m) kiszélesítette; ebből 100 lábnyi azért készült, hogy megtörje a tenger hullámait. Ennek a résznek Prokymia (hullámtörő) volt a neve. A másik száz láb volt az alapja a kikötő körül épített falnak; ezt igen magas tornyokkal tarkázta, amelyek közül a legnagyobbat és legszebbet Drususról, a császár mostohafiáról neveztek el. A kikötőben rengeteg raktár volt az áruk elhelyezésére. Előttük körben széles sétány, ahol az utasok kényelmesen körbejárhatták a kikötőt. A kikötőbejárat észak felől volt, mert az északi szél általában itt a legenyhébb. A bejárat mindkét oldalán lábazatokon nyugvó, 3-3 óriási méretű szobor volt, amelyeket balról zömök torony, jobbról pedig egymással összekötött, egyenes oszlopok tartottak; ezek az oszlopok nagyobbak voltak, mint a velük szemben álló torony. A kikötő környékén az épületek ugyancsak fehér márványból voltak, s a város utcái egymástól egyenlő távolságban mind a kikötőbe vezettek.
A kikötő bejáratával szemben, egy magaslaton hatalmas, gyönyörű templomot építtetett a császár tiszteletére; ebben volt a császár óriási szobra, méltó párja az olympiai Zeusznak, továbbá Róma szobra, amely Héra argoszi szobra mintájára készült. Heródes a várost a tartománynak, a kikötőt pedig a hajósoknak szentelte, az egész építkezés dicsőségét pedig a császárnak, akiről a várost Kaisareiának nevezte el. Az ott emelt egyéb épületek az amphiteátrum és a színház, továbbá a piactér ugyancsak méltók voltak ahhoz, akinek a nevét viselte. Ezután a király ötévenként visszatérő játékokat alapított, ezeket a császárról nevezte el, és az első játékokra a 192 olympiászon maga tűzte ki a jelentékeny versenydíjakat, nemcsak a győztest, hanem a második, harmadik helyezettet is díjakkal tüntette ki.”
(Folytatása a hozzászólásokban olvasható)
Hozzászólások