Galambos Viktor: Caesarea (2.)
Most pedig vegyünk sorra egy párat a Caesarean látható épületekből, egyúttal kis ízelítőt is adva az ott történtekből. Kezdjük Heródes színházával. Ez a legrégibb az Izraelben fellelhető színházak közül. Elhelyezését nagy körültekintéssel választották ki a tengerparton úgy, hogy a nézőtérről a háttérben a tengert lehet látni. Két cavea-ja, azaz ülőhely-csoportja van, négyezer férőhellyel. A színpadot egykoron márványoszlopok övezték (amelyek napjainkban már nem állnak). A színpad mögött egy háromemeletnyi magas fal állott, amely a színpad hátterét alkotta (ami szintén nem maradt meg). Uralkodásának végén Heródes lejött Caesareára és ünnepélyeket rendezett a császár tiszteletére. Az ünnepélyek második napján egy színezüst szálból szőtt ruhában jelent meg, amely a korai napsütésben úgy csillogott, hogy talpnyalói a beszédet “Isten szava ez, nem emberé!” felkiáltásokkal kísérték.
És azonnal megveré őt az Úrnak angyala azért, hogy nem az Istennek adá a dicsőséget; és férgektől megemésztve meghala (Apostolok cselekedetei; 12.23)
A bizánci korszak végén a színházat kastéllyá alakították, majd az arab uralom alatt teljesen tönkrement.
Az ásatások után az izraeli állam rendbehozatta; jelenleg is használható állapotban van, nyaranta opera-előadásokat, hangversenyeket tartanak benne.
Meg kell említeni, akusztikája olyan kitűnő, hogy a színpadon elhangzottakat minden erősítés nélkül az utolsó sorban is jól hallani, a padok alá beépített korsók rezonanciájának köszönhetően. Az amfiteátrum, amelyet Josephus Flavius stadion-nak nevez, egy “U” formára kialakított terület: 250 méter hosszú és 50 méter széles. Tizenkét sor ülés volt kialakítva a tízezer néző számára; később a keleti oldalára még egy sor oszlopot is építettek. Az amfiteátrum volt a színhelye annak a kis születésnapi bulinak, amit Titus rendezett az öccsének, miután Jeruzsálemet a föld színével tette egyenlővé. Kétezer-ötszáz hadifoglyot vetettek a caesareai amfiteátrumban a vadállatok prédájául; az eljövendő császár tudta, hogy “Cirkuszt s kenyeret a népnek!”, meg aztán így mulatott egy római úr! De egy sokkal nagyobb jelentőségű dolognak is tanúja volt az amfiteátrum.
Egy Joppe-ból jött gyalogosnak biztosan át kellett haladnia rajta, mert Joppe délre feküdt az amfiteátrumtól, maga a város (Caesarea) pedig északra. A gyalogost Simonnak hívták, de hívei Petrusnak is szólították. Egy Cornelius nevű római százados (centurion) hívatta, mondván, hogy a nála járt angyalok azt ajánlották, forduljon hozzá. Szent Péter (mert róla van szó), miután háromszor is prófétikus álmot látott a tisztáról és tisztátalanról, azonnal elindult Corneliushoz, megtéríteni és megkeresztelni őt, annak dacára, hogy pogány volt és mint írva vagyon:
Péter pedig megnyitva száját, mondá: Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten; hanem minden nemzetben az kedves Őelőtte, aki Őt féli és igazságot cselekszik. (Apostolok cselekedetei; 10.34, 10.35)
Ezáltal lett a keresztény vallás világvallás, amit a népek elfogadtak, kivéve a zsidókat, akik a kereszténységben nem egy új vallást láttak, hanem saját vallásuk eretnek szektáját. Az amfiteátrum körüli ásatások során egy feliratos kő is előkerült, amelyen Poncius Pilátus neve olvasható, bizonyítva, hogy a helytartó háza Caesareán volt; innen indult azon a bizonyos pészach-ünnepen Jeruzsálembe, hogy ott – miután halálra ítélte Jézust – mossa kezeit. Nemcsak Szent Péter járt Caesareán, hanem Saul is, aki Paulus néven vált ismertté; Szent Pál, a “tizenharmadik apostol” több térítő útján járt arrafelé, sőt, egyhuzamban két évig tartózkodott itt. Igaz, nem önként, hanem Félix és Festus prokurátorok vendégeként a börtönben. Innen küldték Rómába, hogy a császár ítélkezzen fölötte.
A keresztesek várát – amely egy 900 méter hosszú, 13 méter magas fallal és egy 9 méter mély árokkal volt körülvéve – valószínűleg a Polo fivérek (Niccolo és Maffeo) is látták a tizenharmadik században, amikor hajón ideérkeztek és innen folytatták szárazföldön az útjukat Pekingbe Kubiláj kánhoz. (A legismertebb Polo, azaz Marco az imént említett Niccolo fia volt).
Visszatérve a vízvezetékhez: volt egy magas, amely a tengerszint fölött 8 méter magasságban érte el a várost, valamint egy alacsony, amely egy mesterséges víztárlóból hozta a Krokodil-patak vizét, öt és fél méter magasságban. A tárolórendszer zsilipjei máig működnek; kíváncsi vagyok, hogy amit ma építenek, fog-e még működni két évezred után..? A római patríciusok tudtak ám élni: a város szélén épített villa padlója csodálatos mozaikokkal volt kirakva, amelyek máig megmaradtak, és főleg madarakat ábrázolnak.
Hozzászólások