A templomokba Thaiföldön csak mezitláb szabad bemenni. S jobb lábbal kell átlépni a küszöböt! Ezt én sajnos csak itthon tudtam meg, jóval később.
A thaiok soha nem lépnek be üres kézzel templomukba. Vagy füstölő pálcikákat visznek magukkal, melyek sajátos illatot és fátyolos légkört teremtenek, vagy lótuszvirágot, melyeket vázákba állítanak, vagy pedig aranyfüst lapocskákat. Ez utóbbiak számomra ismeretlenek voltak s funkciójukról is csak itthon értesültem a hozzá olvasottak alapján..
Ott feltűnt nekem, hogy azokban a csodálatosan rendben tartott, mondhatni csillogó, villogó templomokban (kb 3.000 van Thaiföldön) a szobrok némelyike bizony eléggé “rongyos”, azaz hámlik róluk a festék.
Vajon miért engedik ezt meg, miért nem dörzsölik/kaparják le, tettem fel magamban a kérdést.
De csak magamban, mert megkérdezni nem tudtam. Emlékszem Csemnánnak mutattam, hogy ez mi/miért/nem szép/kár hogy így elhanyagolják, mire ő szintén intett valamit, amiből én azt vettem ki, hogy “hát ez van”, pedig ő biztos nem azt intette. Hanem amit most elmondok.
A hívők arany-, vagy ezüstfüst lapocskákat ragasztanak a kisebb szobrokra, miközben kérnek és kapnak valamit. Attól függően, hogy milyen kéréssel jöttek a templomba, más-más helyre ragasztják. Ha bölcsességre vágynak, akkor a szobor fejére, ha jó beszédkészséget óhajtanak, akkor az ajkára, vagy hogyha kedvességet, szeretetet kívánnak, akkor a szívére.
Az említett kellékek a templomok előtt megvásárolhatók.
Megtudtam azt is, hogy a thaiok talán azért mosolyognak mindig, mert békés emberek, mindenki elégedett azzal, amije van. Hitük szerint ugyanis a jólét, vagy szegénység csak a jelenlegi éltükre szól. Ha megérdemlik, kiérdemlik, jutalomban részesülnek majd a következő életükben.
Nincs bűnözés, nincs irigység, az életet úgy tekintik, hogy olyan mint a ruha, ma ez van, holnap más lesz.
Most szegényebbek vagyunk, de következő életünkben gazdagabbak lehetünk.
Ha kiérdemeljük…
Hozzászólások