Ha már ott voltam, fényképezőgéppel kezemben, természetesen engedélyt váltottam/vásároltam arra is, hogy lefényképezhessem (a felszólítást szigorúan betartva: csak villanófény nélkül!) a legféltettebb, csupa arany, csupa drágakő, csupa mestermunka, csupa felmérhetetlen értékű Tutanhamon ereklyéket. Hogy ne csak szememmel érzékeljem pár másodpercig, amíg félre nem sodor a tömeg, hanem utólag is gyönyörködhessem bennük. Hogy megörökíthessem s mutogathassam utána másoknak is.Akkor még nem volt digitális fényképezőgépem, a filmet be kellett adnom előhivatni.
Azt hiszem, még soha nem vártam annyira az eredményt, mint akkor, hiszen a film tartalma olyan eseményre hivatott emlékeztetni, amely mondhatni megismételhetetlen. Egy egész tekercs filmet fotóztam el abban a Tutanhamon teremben. Hát, hogyne, ha külön fizettem érte!
És jött a meglepetés! Mert az volt. Elsötétült előttem a világ, amint az izgatottan várt vastag boríték helyett egy laposat kaptam, benne négy semleges fotóval s egy “leider” (sajnos) szöveggel. A 36 filmkockából 32 üres volt! Éppen a kérdéses felvételek!
Emlékszem, azok a féltveőrzött ereklyék misztikus fényben, valami kék ködszerűségbe burkolózva csillogtak a múzeumi szekrényben. Még örvendtem is neki, hogy jaj de jó, ide tényleg nem kell blicc.
Hát az a kék, misztikus fény , az a köd, vagy micsoda, az óvta a kincset a kiváncsi fényképezőgépektől…
http://horvathpiroska.spaces.live.com
Hozzászólások