Mint mondtam, mikor idegen országba megyünk, leghamarabb a köszönésformákat tanuljuk meg s minden embert saját nyelvén köszöntünk egy-egy mosoly kiséretében. Ezzel már biztosítottuk is a szimpátiáját. Nem ez történt Spanyolországban. L´Estartitban laktunk a Piscis /Halak/ utca 1-ben. A Piscis 2-ben pedig egy öttagú család, apa és anya lakott három felnőtt fiával. Testesek voltak mindnyájan. A fiatalok birkózóknak, vagy súlyemelőknek néztek ki. Elegáns fekete BMW állt az udvarukon, a számtábláról láttuk, hogy Németországból, Frankfurtból jöttek.
Egyik este hazafelé menet az uton szembejött velünk a három hatalmas fekete fiú. Bámultam őket, szinte hangosan gondolkozva: nahát, hogy milyen egyformák, mint három tojás! Vajon ikrek volnának? Hármas ikrek? És mennyire nincs német kinézésük! Inkább kubaiaknak nézem őket. Vajon milyen nemzetiségűek lehetnek?- találgattam magamban.
Erre már oda is értek, egyszerre köszöntünk.
Ők tökéletes német hangsúllyal kórusban Grüss Gott!
A lányom spanyolul, Buenas noches!
Én meg,- Uramisten!- hangosan, tisztán, érthetően románul: Buna seara!…
Hozzászólások