Växsjöben (olv. Vekső) Molnár- Veress Pál lelkész nyitotta meg a kiállítást az asztalokhoz leült közönség elött, de mondani rólam nemigen tudott, hiszen ott ismert meg. Így át is adta nekem a szót.
Annyira belelendültem, hogy végül ő kellett félbeszakítson, alkalmat adva Bálint István bemutatására, aki a Partiumról és a Szilágyságról szóló vaskos köteteiről beszélt.
Én ekkora köteteket tán nem is láttam. Még.
A régi családi bibliánk volt szinte ekkora. De az is csak szinte.
Az előadását követő ismerkedés és kötetlen beszélgetés alatt hozzámlépett egy fiatalember a feleségével : Csókolom, Piri néni !
Felkaptam fejem, hiszen így engem csak régen köszöntöttek a tanulóim. Régen, fiatalkoromban, a kisdiákjaim. (Most, hogy megöregedtem, mindenkit arra kérek, tegezzen. Mert szükségem van a fiatalításra.)
Tessék?- néztem fürkészve a fiatalemberre. S mosolygó feleségére.
Te ki vagy? – nem tudtam, hova tegyem.
Nem tetszik megismerni? Egykori besztercei tanítványa, Láposi Jóska vagyok. Az árpástói, később dési papnak a fia.
Nem tetszik emlékezni rám?
Ezt a meglepetést!!! Fent az északi Skandináviában egy kicsi magyar közösségben összetalálkozik az egykori besztercei tanárnő, aki már maga is Ausztriában él egy negyed évszázada, régi tanítványával, saccolom, olyan 30 év után…
Hozzászólások