Szegény megboldogult férjem, ha rossz voltam, mindig azt mondta: olyan vagy, mint az időjárás!- s legyintett hozzá egyet.Nekem akkor nagyon rosszul esett. Most meg úgy látom, hogy igaza volt. Mert én valóban olyan vagyok, mint az időjárás. Azaz vele összhangban változik a hangulatom. És abból kifolyólag minden: a munkám, a gondolkodásom, a környezetemhez való viszonyulásom, az életritmusom. Még a mozgás, alvás és táplálékigényem is. Szép időben mindenhez kedvem van s annak megfelelően igen tevékeny vagyok. Nagy lendülettel festek, írok, s egyre panaszkodom, hogy túlságosan repül az idő. Borús időben viszont csak vegetálok. És zabálok. Ami persze nem egy ártatlanul, nyomtalanul tovatűnő jelenség.
Ma is, ebben a szomorú, loccs-poccs időben (ami már napok óta tart!) még kimenni se volt kedvem. Csak tétlenkedtem a lakásomban, le-ledőlve, mint aki fáradt (de mitől?!) sóhajtoztam, bekapcsoltam a tévét, de abban sem volt semmi figyelemreméltó. Az ecseteimre rá se néztem, nemhogy elővegyem. Kinek van kedve ilyen borús időben festeni?… A komputeremet időnként ki-kinyitottam, reménykedve, hátha ott valami „ekcsön“ vár, de nem várt. Ott sem. Nem jött mailem, így én sem írtam senkinek. Máshoz meg nem volt kedvem, kikapcsoltam a készüléket.
Csak „lötyögtem“ ki-kinyitogva a frigider ajtaját. Sajnos, abban mindig találtam valami figyelemreméltót. Mert a nyálmirigyeim, azok nem tétlenkednek még borús időben sem. Egye meg a kutya!- dohogok magamban.
Na, na!… húztam szélesebbre a függönyt délután az ablakon, mint aki már a szemének sem hisz, – mintha ott nyugaton kezdenének felszakadozni a fellegek…
http://horvathpiroska.spaces.live.com
Hozzászólások