A szépség olyan kincs, amellyel a Jóisten megáldott valakit, s amelyet a művészet és irodalom képes megörökiteni és halhatatlanná tenni! – írta Laci egyik tegnapi bejegyzésében.
A festészet, szobrászat és filmművészet elsősorban a “kézzelfogható” fizikai szépséget, míg az irodalom a lelki szépséget örökíti meg, bár ezek egymást nem zárják ki.
A lelki szépséget a képzőművészeti alkotásokban nem mindenki érzékeli egyformán! Csak ha a művész és szemlélő lelki világa “interferálnak” csakis akkor képes elérni célját a mű.
A fizikai szépséget az idők folyaman mindig bizonyos sablonok/értékegységek/szabványok alapján határozták meg. De az egyre változott. Mert a művészet különböző ágaiban mindig születtek úttörők, akik új stílust vezettek be, új hullámot hoztak létre, mely átalakította az értékegységet!
Ezzel szemben a lelki szépségnek nincsenek sablonjai!
Minden művész alkotásában először a forma kel életre, a fizikai szépség, s csak utána telik meg tartalommal, lelki szépséggel.
A Jóisten is amikor saját képére az embert teremtette, először formát adott neki agyagból, s csak utána lehelt bele lelket…
A Teremtő a művészek művésze!!!
Hozzászólások