Ismét rájöttem, hogy az egygyerekes szülői üzemmód jóval fárasztóbb, mint a kétgyerekes. Borcsa mindent el akart mondani, többször is, s minden mondat úgy kezdődött, hogy Anyaaaaa! A sok mesélés közben volt együtt alvás, lányos program, fagyizás, balett, tekergés, tanévzáró ünnepség.
Péter egyszer hívott fel, közölte, hogy vásárolt három dolgot (összesen 10 lej zsebpénzük volt), és nem sírt. Naponta kaptunk beszámolót, fotókat. Láttam, hogy ott van, nem abban a ruhában, amiben elment, tehát minden rendben.
Péntek este ismét toporogtunk. Batikolt pólóban érkezett, tábori készítmény. Hátizsákja nehéz, tele szebbnél szebb kavicsokkal, az alján ott bűzlik az ötnapos szendvics és banán (erre vonatkozóan elfelejtettünk instrukciót adni). Egymás szavába vágva kérdezgetjük. Tőmondatokban mesél. Este kavicsrakosgatás és Boldog Családi Kör van.
Vasárnap a tanévzáró istentiszteleten visszacseréljük a cuccokat, előkerül az esőkabát, a cipő nem.
Hozzászólások