A képről első pillanatra az jutott eszembe, amit nemrég talán éppen az évszakok változásának folyamatáról írtam, hogy mennyire egymásban hordozzák (ahogyan maga az ember is) az előzőt és mennyire a következőt. Az élet folyamata ez szerintem, mintegy jó szándékú örök figyelmeztetés is egyben az emberi élet mulandóságára itt a földön, az egymást követő évek sora ez, ahogyan egymásra épül, ahogyan érlelődik, kibontakozik a mából a holnap. A festményed is mintha ezt sugallná nekem,elől az (idő és tér) kerete, melyre kipattanó rügyekként felsejlik mögöttes távolból a tavasz színeivel, jellegzetes formáival és ízeivel együtt a jelent megtestesítő kopasz ágakkal.
ÉGŐ PARÁZS TALPUNK ALATT
Hol volt, hol nem volt,
mint a mesében…
így kezdik majd az utódok,
mikor már nem leszünk
legendás idők
hús-vér tanúi,
kiket elringat a Föld
ízlelő csendje,
fejet hajt előttünk
a lázadó Nap,
ölelő Hold
és az éj.
Egymásnak üzenünk,
hol semmivé lett
mindenség az úr.
Vállainkon meginog
roppant eresztéke a földnek
s mi egybetartjuk
ezt az ősi planétát
egymásba hullva,
ősök és utódok,
hömpölygő emberöltők
bölcsőtől a sírig.
Nélkülünk nincs múlt,
nélkülük nincs holnap,
hordozzák a legendát
fenn az élők
s őrzik álmaikat
lenn a holtak.
Égő parázs talpunk alatt
imára emlékezésre,
hogy aki él,-éljen-
s ki sírba szállt,
neve se porladjon el
kőbe-vésve.
Vérük bennünk buzog,
eszméletünket
verejtékük mossa át
s feljegyzi tetteit a kor
mindnek, aki itt járt.
Ők tanítottak
víz felett járni,
ahogy Isten járt egykor.
Szavakat adtak szájukból
néma szánkba,
csönd-illatú virágnak
békét, és élt a késnek,
hogy megvédjen,
ha szólni kell,
hitet önmagukból
forrást-fakasztó
sziklakeményen
hisz ilyen az ember:
remény nélkül
önmagában bízhat,
hogy a csillagokig
egyszer majd felér.
Adj nekik még egy esélyt,
hogy a mesék
soha ne érjenek véget,
maradjon meg a világ
az utódok csillagszemében,
mint ők, kik köztünk éltek
és ránk hagyták az ősök
a hol volt, hol nem volt
nagy kaland éltető sorát.
Ma te meséled el…
holnap én mondom tovább.
(Seres László.
Nagytarcsa)
Hozzászólások