(Rejtély)
Árkádok alatt
Árkádok alatt álltunk
nyári zuhogásban
egymással szemben
vagy egymás mellett?
Menekülnünk kellett
az eső elől,
magunk elől,
egy vajúdó érzés elől,
mely úgy dobolt bennem,
mint aszfalton a féktelen zápor.
El ne állna még! –
ezt akarom,
jó alkalom
tisztázni, hogyan tovább?
Istenem, segíts nekem,
nekünk,
most légy velünk,
más nincs ellenünk,
magunk vagyunk!
Mosolyod rejtély,
megfejteném,
nem merem,
pergő dob visszhangja fejem,
perzsel a vágy,
nem kell semmi más
csak szó nélkül ölelj!
M. Simon Katalin (Sepsiszentgyörgy)
Gyümölcstelen holt ág
csak egy
álomnyi suhanás
varázsaként maradsz meg nekem
örökös hit
várakozás
hogy jössz majd lázas éjeken
forrón
lángolón öleltél
mégis átutazó voltál
dús lombjaim közt lettél
néma gyümölcstelen
holt ág
mely kihajt
ha tavaszt érez
de akkor is
ha átok ül rajtam
ha eldobsz
s a vágy semmivé lesz
viszlek
titokban
magammal
(Seres László
Nagytarcsa)
Hozzászólások