Tűz

 

 

 

 

 

D. Nagy Éva:Tisztító tűz

Egyszercsak eljön az idő, mikor meg kell szabadulni minden fölöslegestől, a felgyűlt salaktól, a béklyóbakötő kapcsolatoktól, félelmektől, szorongásoktól, mert különben nem szárnyalhatunk.

Túl súlyosak lettünk. A sok salak beszennyezte   a szárnyainkat, a lelkünket.

Iszonyú , halálmegvető bátorság kell hozzá, hogy minden ránkrakódottat, a sok megszokottat bemerjük dobni a tisztítótűzbe. De megéri , mert megújulva, csak az igazi értékekkel ( mert az igazi érték nem ég el,- megmarad) a tarisznyákban repülhetünk….

*** 

 

 

 

 

 

 

 

 Mersdorf Ilona: fáklya

miután elégett a föld

a tűztenger megtorpan

új földet szül a láva

méhét fájdalom tépi

fehéren izzó fáklya

***

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Seres László: Mennybeszökő füstjel 

Virágok nyílnak lelked
kertjében, ha jó vagy.
Így navigálta anyám
úton a hajómat
szivárványok, tűzfelhők
közt amerre jártam.
Sokszor elsüllyedtem én,
míg haza találtam.

Ma is áldom, ez éltet
maró könnyezüsttel,
a szó, a “légy jó mindig”
mennybeszökő füstjel
intő mementóként,
s örökre fennmarad,
míg foglyul ejt a fény,
s elföldel a nap.

(Megj. a Héttoronyban)