D. Nagy Éva:
Szent Flórián, a tűzoltók védőszentje
Az elmúlt napokban sokat beszéltünk a CSODÁ-ról.
Veszélyhelyzetekben, tragédiák, betegségek, természeti csapások idején, amikor az emberi erő és akarat már kevésnek bizonyul, úgy érezzük, hogy már csak a CSODA segíthet.
A csodában való hit, a csodavárás egyidős lehet az emberiséggel. Már időszámításunk elött is, különösen baj, vész esetén, emberfeletti hatalmakhoz, szentekhez fohászkodtak a vigaszra szorulók, az ő segítségüket kérték elűzni a rosszat, leküzdeni a csapásokat.
Az egyik legfélelmetesebb elemi erőtől, a tűztől való rettegés keltette életre Flóriánnak a “tűz katonájának” kultuszát.
A szentté nyílvánított Flórián valós személy, történetét megőrízte a Berni Kódex, ennek adatait egészíti ki a “Passio St. Florian”, a tulajdonképpeni legenda, ami két kéziratból maradt ránk a IX. század végéről.
Florianus Cesiaban (a mai Felső-Ausztria területén) született a III. század második felében.
Diocletianus császár uralkodása idején lépett be légiósként a római hadseregbe, ahol tehetsége, bátorsága révén gyorsan haladt előre a katonai pályán, rövidesen Caecia erőd parancsnoka lett.
A legenda szerint az erődben hatalmas tűzvész pusztított, amit Florianus – szinte kilátástalan helyzetből – megfékezett. Katonái, kiket a legszörnyűbb tűzhaláltól mentett meg, Florianus emberfeletti, isteni erejének tulajdonították a tűzvész elmúltát, s hírét szájról szájra adva, megszületett a Flórián-legenda.
A keresztényüldözés idején Flórián igazságérzete, emberségessége fellázadt az Aquiliniusz prefektura kegyetlenkedései ellen. Börtönben sínylődő 40 társa mellé állt, magát ő is kereszténynek vallva. Amikor megtagadta az áldozat bemutatását a római isteneknek, kegyetlenül megkorbácsolták, majd a császár parancsára 304. május 4-én kővel a nyakában az Enns folyóba vetették.
A ránk maradt írásos emlékek szerint holtteste fennakadt egy sziklán, sas vigyázott rá, mígnem egy Valéria nevezetű keresztény asszony rátalált, kocsijába rejtve elvitte Lorchba és tisztességgel eltemette.
Szent Flórián alakjával a világon sok helyen találkozhatunk, elsősorban Felső-Ausztriában, Tirolban, Bajorországban, de nagy tiszteletnek örvend Lengyelországban – főként Krakkóban – és Magyarországon is. Ereklyéi Bolognába is eljutottak.Templomokban, házak falába süllyesztve,köztereken áll a római katona szobra, aki rocskából önti a vizet az égő ház tetejére.
Tűzoltó elődeink védőszentjükként tisztelték, díszünnepként ülték meg május 4-ét Szent Flórián napját, s a tűzoltók ma is a személye előtti főhajtással tisztelegnek alakjának.
Flórián Diocletianus egyszerű katonája volt, de jelképpé vált: az emberség, önzetlen segíteni akarás és hősies bátorság jelképévé.
Németországban a tűzoltóság adó-vevő készülékét Flóriánnak hívják.
Az egyik nürnbergi önkéntes tűzoltó alakulatot, Reiner révén aki 17 éves kora óta a csapat aktív tagja, én is közelebbröl ismerem. Csodálattal tölt el ezeknek az embereknek az önfeláldozása, hogy időt és energiát nem kímélve, sokszor éjszaka is, néha a saját testi épségüket veszélyeztetve, a rászorulók segítségére sietnek. Nemcsak tűz, hanem vihar és árvíz esetén, közlekedési baleseteknél, bombariadóknál, tömegszerentcsétlenségeknél is mozgósítják őket. Havonta vesznek részt kúrzusokon, gyakorlatokon, legutóbb 4 órán keresztül egy vonatszerentcsentlenséget imitáltak.
Nagyon sok fiatallal is találkoztam. Lelkesedésük, szorgalmuk magával ragadó.
Az alakulat tavaly októberben ünnepelte fennállásának 90. évfordulóját
(Az összeállítás megírásához a Lánglovagok nevű magyarországi Egyesület által szerkesztett Szent Flórián rovatot és Reiner segítségét vettem igénybe.)
Hozzászólások