Dőlésszögeink
mit adhatok még
mit várhatsz tőlem
látod ahogy rég
karodba dőltem
akkor ott érted
hogy beléd haljak
most meg… hogy éljek
kicsit… magamnak
ez a valóság
ez ma az álmunk
parttalan holtág
fövenye ágyunk
vágyaink titkolt
sikolyát mégis
fogyó őszi Hold
fényévben méri
Seres László verse
Megjelent: Közkincs: http://www.kozkincs.hu/node/1816785
Tömören
M.Simon Katalin:
Meddő gyümölcsfa
levágva üszkös ágát
tavasszal virul.
***
Sápadt határnak
a nyár erejét kiszívta,
könnyezi az ég.
***
Tarlót szánt az ősz,
idei kenyerünknek,
gondja elpihen.
***
Lila kikerics
dérlepte domboldalon
az őszt temeti.
Hozzászólások