“Ausztrália Hirosimája” így emlegetik a Melbourne-i tragédiát, mellyel nálunk már nem is, vagy alig foglalkozik a tévé. Mert már nem szenzáció. Most a farsang a nagy szenzáció…
Elnézést, kezdte a beszélgetést Tibor ma délben, kevés időm van és nagyon ki vagyok merülve.
Jaj, de jó, hogy élsz!- kiáltottam a mikrofonba, alig találva szavakat.
Élek, s remélem megsegít továbbra is a Jóisten, bár itt senki és semmi nincs biztonságban.
Vasárnap óta alig aludtam valamit. Ez az állandó készenléti helyzet, stressz és meleg nem enged egy percre sem lazítani. S ez már hetek óta tart…
Nem lehet tudni, mikor változtat irányt a szél, merre fújja a füstöt és tüzet.
Jelenleg még nyolc nagy tűz ég a környékünkön, helikopterek próbálják lokalizálni, fékentartani, de egyre nehezebben sikerül. A tűzoltók ki vannak készülve, az életük állandó veszélyben van, s egyre kevesebb a víz. A tavak kiszáradtak. Mind messzibbre kell a helikoptereknek vízért menniök, s mire visszatérnek vele, a meggyúlt helység már félig leégett…
Helyenként 8 éve nem esett eső.
Sajnos, a meteorológusok holnap délutántól újabb pokol hullámot jósolnak:28-42 fokos meleget s villámokat. Ezek a veszélyesek, a száraz villámok, melyeket nem kísér eső. Mert nem lehet tudni róluk, hogy hova csapnak be, mit gyújtanak fel.
Most itt éjfél van, összeszedem még a legszükségesebbeket s indulok ahhoz a barátomhoz, akiről már írtam, hogy ott vár rám a “tájbörszrum” (Tibor szobája). Tőle két út vezet a közeli tengerhez. Ha kell, autómmal belemegyek a tengerbe… mert csak ott van biztonság…
S most mit csináltál a napokban?- kérdeztem, miközben röptében jegyzeteltem.
Valami nagyon fontosat. Egy olyan 90 kilométernyire fekvő gyárat helyeztünk biztonságba. Körülkerítettük fémkonténerekkel… Igen, persze, értek hozzá…5 méter magas fémfedezéket húztunk az egész gyár köré…Pokoli munka volt, most lettünk kész vele…De biztonságosnak igérkezik…
Elnézést, most be kell fejeznem a beszélgetést, hátha sikerül legalább 2-3 órát aludnom is, erőmnek vége, pihennem kellene valamit, s utána korán, jóval a villámlások előtt szeretnék útrakelni…Mert bele kell kalkulálnom, hogy nem üresek az utak sem…
Ha minden jól sikerül, s ha nem ég le itt a házam, hétfőn jelentkezem. Addig is ölelem a Kalandorokat és köszönöm, hogy rám/ránk gondolnak és drukkolnak. Ez erőt ad.
Csütörtök-péntek-szombat, ezek lesznek a kritikus napok…
Isten veled, Isten veletek!- búcsúzott el…
Hátha hétfőn valóban sikerül jelentkeznem… S tovább tudunk majd együtt viccelődni…Istenem de nagy szükségem volna nekem is rá…
Hozzászólások