Valahogy megint a Touch me-re futottak össze a szálak. Úgy érzem,ez nem véletlen,ennek valami jelentősége van.
Erre utal egyrészt az a Kossuth rádióban tegnap elhangzott ötperces hanganyag, amit rövidesen szétküldök nektek. Továbbá, ma érkezett, méghozzá egyszerre(!) a Sándor és Laci bizonyos értelemben összecsengő levele, amelyeket alább közlök. Na, és hadd mondjam el, hogy az utolsó Touch me képem kezdeténél született fotót a szakmabeliek nagyra értékelték. Marika ugyanis beküldte A színek játéka című pályázatra. A mellékelt kép született a fotón látható masszából.
Adjunk neki közösen egy nevet!
Drága Piroska!- írja Kentner Sándor a Budapesti Vakok Intézetéből. (Öt jól ismerjük egyrészt a blogból, másrészt a tárlaton készült pps-ről.
http://blog.erdely.ma/horvathpiroska/files/2009/06/aa-1.jpg
(De én mégl többet tudok róla, mert azóta is rendszeresen pps-ezünk, ismerem némileg gazdag lelkivilágát, betekintést nyertem baráti körébe, tudom, hogy megvakulása elött a Budapesti Nemzeti Bankban komputer szakemberként tevékenykedett, és még sok mást. Remélem, nem haragszol, hogy “pletykálok” rólad, kedves Sándor! Én így szólítom, különben sok neve van. Pl Söndörnek is szólítják egykori munkatársai, akiknek a levele néha hozzám érkezik…)
És így folytatja: Képzeld el, hogy ezen a szép napon 56 éves lettem.
Akkor, 53-ban is péntekre esett szeptember 25.-e és most is.
Ma korán keltem és fél ötkor már kint voltam a nővérszobában és tejszínhabos kávéval kínáltam meg a nővéreket.
Most visszajöttem a szobámba, hogy megosszam veled a jó hírt.
Kívánok jó egészséget és legyen szép a napod. Sanyika, Bogika, barika és a halacska
Még eddig nem mondtam neked semmit arról a kisérleti jellegű Touch me
tárlatról, amit a Budapesti Vakok Intézetében rendeztél, s amelyröl elküldted nekem a “Láttam!” című pps-t.
Megható hogy milyen átszellemülve érintették a világtanalok azokat a kiállított képeket! Lehetett az arcukon látni mennyire örülnek annak hogy valaki elvezette őket
egy olyan útra, ahol még ők nem jártak!
De az érdekes más benne!!! Nem tudom ha valaki észrevette-e?
Van egy fénykép, amelyen látható az a hatalmas asztal, ahova kiraktad a képeket!
Az az asztal tele van egytől egyik gyönyörű, vidám, élénk és meleg/forró színekben festett képekkel. Egyetlen egy sincs köztük sötét színekben festve és egyik se szomorú hangulatú!!!!
Vajon ezt a vakok észrevették? Hogyan érzékelték azt a sok vidámságot!
Azok a képek ( amelyekről én beszélek) majdnem mindenik háromdimenziós.
Érintésre, tapintatra könnyen lehet az ábrákat érzékelni, de a színeket hogyan érzékelték?
Nem próbáltál-e zenei hátteret is csatolni hozzájuk? Talán a zenei háttér érzékeltette volna a színeket, a vidámságot és a boldogságot!!!
Bennem, (mint kiváltságos személyben, aki láthatom is képeket, sajnos csak
fényképen !) ezeket az érzéseket keltették.
Örülnék, ha többet mesélnél erről a kiállításról!
Kézcsókom, Laci
Hozzászólások