Thaiföldön mindenféle piac létezik (reggeli, délelőtti, délutáni, éjszakai), de legérdekesebb számunkra az úszó pac volt. Olyan nálunk nincs. Az tipikus ázsiai jelenség.
Bangkokból olyan 40 perc alatt értünk autóval Thaiföld legnyüzsgőbb úszópiacára (Damnernsaudak), ahová szállítják áruikat gazdagon megrakott csónakjaikon a környékbeli termelők.
A nem kimondottan tiszta vízben nagy lótuszvirág csomók közt haladunk a cél felé, mondtam rá diktafonomra. A parton hatalmas banánfűzérek lógnak a fákról, s gyönyörű ismeretlen virágok üdvözölnek. Kétoldalt zajlik az élet a lábakon, karókon, cövekeken álló házakban. Azaz főleg előttük. Mert az események a vizen, meg a parton játszódnak. A házak csak kulisszák.
Mellettünk karcsú csónakok suhannak, megrakva ismert és ismeretlen gyümölcsökkel (mangó, papaja, banán, ananász, kókusz, meg sok egyéb), kész ételekkel, italokkal, faragott tárgyakkal s egyéb áruval. Ernyőhöz hasonló rizsszalmából font kalapjuk alatt mosolyognak a csónakból árujukat kínáló asszonyok.
Én csak egy kalapot vásároltam magamnak, amire igen-igen nagy szükségem volt abban a nagy hőségben. Az elefánt hátán később azzal utaztam a dzsungelben. S azóta is, ha rátekintek riedi lakásomban, mindig egy csepp mosoly költözik szívembe…
Hozzászólások