A templomépítő
Rohan az idő és a mai ember versenyt fut vele. Időhiányban szenvedünk valamennyien olyannyira, hogy néha nincs időnk számadásra se. Miközben génjeink hajtanak a fajfenntartáshoz szükséges anyagi javak megteremtésére, sokszor nem vesszük észre azokat az embertársainkat, akik nem bírják a terheket, beleroppannak ebbe az őrült futamba, és szó nélkül tűrik vesztes létüket, Istenre bízva sorsukat. Bár ebben a túlhajszolt világban a magának élő ember képes megfeledkezni a társadalom által kiszorított hátrányos helyzetű társairól, hála Istennek vannak felebarátaink, akik időt, erőt és anyagiakat áldoznak a rászorulók felkarolására. Az ő hívó szavuk nyomán ismerkedtem meg négy évvel ezelőtt egy jótékonysági célokkal rendezett bálon Horváth Piroskával, az erdélyi származású, Ausztriában élő festőnővel! Először festményeire figyeltem fel, majd megfogott a személyisége is, és ma már baráti kapcsolat fűzi őt egész családomhoz. Horváth Piroska, az általa adományozott festmények árverezéséből összegyűlt pénzösszeget idős, tehetetlen embertársainak megsegítésére ajánlotta fel. A segíteni vágyás hozott össze bennünket akkor, és azóta minden évben találkozunk ezen a jótékonysági rendezvényen.
Ma már a kommunikáció modern eszközei lehetővé teszik az emberek közti kapcsolatok ápolását. Horváth Piroska internetes naplót vezet. Életnapló ez, amely a festőnő barátait tömöríti maga köré egy tarka csokorba, és amely olyan világot tár elém, ahol úgy érzem magam, mint egy lelki oázisban. A festőnő képei, irodalmi alkotások, életrajzok a művészvilág és a tudományok területéről, művek gazdag katalógusa, érdekes bejegyzések a napló tulajdonosa és a hozzá közel állók részéről teszik színessé a napló gyakran változó oldalainak arculatát.
Itt, ebben a lelki oázisban ismertem meg M. Simon Katalin író- költőt is. Miért nevezem így ezt a tehetséges alkotót? Azért, mert rövid verseibe tömörített gondolatai mögött a figyelmes olvasó hosszabb lélegzetű prózába illő világot fedezhet fel, meséi és elbeszélései olvasása közben pedig a lírai költemények ritmusa és képvilága észlelhető.
Horváth Piroska és M. Simon Katalin felnőtt korukban találkoztak, és évekig ugyanabban az iskolában pedagógusként oltogatták nagy lelkesedéssel az ifjú nemzedék lelkébe az igaz, a szép és az emberség nemes tulajdonságait. Mert ember fiából embert faragni, ez az igazi művészi alkotás! És ha megkérdeznék tőlem, hogy a két művész különböző egyéniségében találok-e közös vonásokat, hát azt felelném: Igen! Első sorban mindketten Erdély szülöttei, és pedagógusok. Közös vonásuk még az érzelmi gazdagság, az önkifejezés tömörsége, és ezek megvalósításának eszközei Horváth Piroska ecsetjéből a színek, M. Simon Katalin tollából meg a szavak. Közös bennük az is, hogy mindkettőjüket mestereik olyan fából faragták, amelynek közelében jól érzi magát az ember. De mindenek között kiemelem azt a közös vonásukat, hogy miután becsukták a katalógust és átadták a pedagógusi stafétát, tovább élt bennük a teremtő vágy és isteni kegyből kibontakozott bennük a megszólalásnak az a formája, amely művészi hajlamukról adott bizonyságot, megvilágítva számukra küldetésük kiteljesedésének útját.
Horváth Piroska festményei többségükben miniatűrök, de vannak nagyobb méretűek is! Festői stílusa egyedi, a képek tematikája gazdag. Virágfestményei úgy sorakoznak, mint a gyermekcsemeték tanévnyitón osztályfőnökük vigyázó tekintete alatt. Rajtuk a virágok, mind egy-egy mosolygó gyermekfej. Tájképei a barangolásai közben látott tájak képzeletbeli megjelenítése a vászon falán. A tavasz, a nyár az ősz és a tél élettel teli pillanatképek! Különböző az absztrakt festményeinek témaköre is, de lélekből fakadó gondolatcsermely mindahány. Festményeinek meleg, vidám színfoltjai bizakodással töltik be a szemlélők lelkét.
M. Simon Katalin gyermekekhez írott verseinek ritmusa, dallama és gazdag szókincse könnyen szállhat szájról-szájra a gyermekek világában. Meséinek szereplői viselkedésük, beszédük által példamutatók, egyéniségformálók. Prózáiban tanulságos életképekkel szembesül az olvasó és belekóstol a szerző ízes, finom humorral fűszerezett nyelvi világába. E könyvben megjelenő versei mélyről feltörő tiszta forrásból fakadnak. A természet, oly közel áll a szerző lelkéhez, hogy gyakran azonosul vele, és ez által verseiben a természeti elemek emberi tulajdonságokat hordoznak, és emberi érzelmeket, gondolatokat közvetítenek. Különböző egyéniségüknek megfelelően, Horváth Piroska alkotó munkájára jellemző a kötetlen stílus, míg M. Simon Katalin inkább a kötött versformát választja. Jelen kötetből kiemelném az „Új harmónia” kép- és verspárost, ahol a havas téli táj képe és a vers „Az élet e tisztaságban”, harmonikus egységet alkot, és együtt hangsúlyozza a művészi páros lelki frisseségét.
Mint művészeteket kedvelő építészmérnök meglepődtem, de ugyanakkor megtisztelve éreztem magam, amikor a szerzők megkértek, írjak tevékenységükről a megjelenő új könyvükbe. 60. életévemet betöltöttem, sokmindent terveztem, építettem, írtam, előszót azonban még egy technikai könyvhöz se. Most azonban úgy gondoltam, mindennek van egy kezdete. Bár nem vagyok szakértője egyik műfajnak se, de szeretem a szépet és örömmel tettem eleget barátaim kérésének, miközben így gondolkodtam: Ahhoz, hogy az olvasó célba jusson, utat kell építeni neki. Én elvállaltam hát az út építőjének szerepét, remélem a szerzők és az olvasók megelégedésére.
Fekete-Nagy László
Temesvár
Hozzászólások