Utójegyzet

Lehet valakinek három élete?

Igen, nekem is több volt, de itt most nem magamról akarok beszélni, hanem folytatni kívánom a sorozatot.

Tibornak például három élete volt. Azaz most éli a harmadikat.

Az első 17 évét Kolozsváron élte le, békés, kulturált, szerető családi körben, de viharos, zivataros környezetben, a Ceausescu korszakban. (Igen, akkor látott utoljára havat, mert azóta nem járt itthon.)

Ugyanis amint  magasra csaptak a hullámok, a megfulladástól menekülve áttette életét a család Délkelet Ausztráliába. Tibor ott fejezte be iskoláit immár angol nyelven. Utána 12 éven át gyárigazgatóként dolgozott, s a stressz meghozta keserű gyümölcsét, előidézett egy szívinfarktust. Szerencsére sikerrel túlélte.

Akkor, pontosabban öt évvel ezelőtt kezdődött a harmadik élete. Önállósult. Ezzel valamivel csendesebbé vált életritmusa, s a stressz is alábbhagyott, de ezalatt veszítette el szüleit akikhez igen szoros szálak fűzték.

Úrnájukat üvegszekrényben őrzi kegyelettel.

(Engem ez nagyon meglepett, s ugyanakkor meghatott. Valami olyasminek találom ezt, mint azt hogy valaki gyémánt kristállyá dolgoztatja fel az elhunyt hamvait s azt gyűrűbe foglalva a kezén hordja. Igen, ilyen is van. Svájci találmány, de már itt Németországban is alkalmazzák)

Hát, röviden ennyit akartam széljegyzetemben elmondani.

Az, hogy milyen az arcszíne, (ezt el kellett volna árulnom, dehát én sem tudom, csak sejtem), hányas cipőt hord, mekkora a derékbősége,- ezek a virtuális barátságban teljesen másodrendű kérdések.

Tibor, maradj meg virtuális barátunknak, mindaddig, míg jól érzed magad köztünk! S fordulj meg gyakran közöttünk! Mindig szeretettel fogadunk s visszavárunk.

Köszönjük rendszeres tájékoztatóidat az ausztráliai katasztrófáról és azt kívánjuk neked, hogy soha-soha ne kerülj többet pokolhelyzetbe!

(A fenti Milord című fantázia képet Ildikó készítette a soha nem látott, de a blogból jól ismert távoli barátról.)