Nagy D. Éva: Ha…
„Aki a babáját igazán szereti, akármilyen jeges eső esik, mégis felkeresi“
(népdal)
Ha elmennél utánna a világ végére is, a jéghegyen túlra, a poklok fenekére,
ha mindezt nem csak mondod, nem csak hiszed, hanem meg is teszed,
akkor igazán szerelmes vagy.
Ha nemcsak a hétfejű sárkánnyal, hanem saját apró szörnyecskéiddel is szembeszállsz érte,
ha nem érdekel mások véleménye,
ha egyáltalán nem érdekel rajta kívül más,
akkor igazán imádod.
Ha nincs érdek, kapzsiság, nincs más csak Ő ,
akkor igazán kell neked.
Ha minden szívdobbanásod az Ő nevét mondja ki,
ha még álmodban sem csalnád meg,
ha csak akkor van rend a világban, ha a kezed a kezéhez ér,
akkor igazán az övé vagy.
Ha akkor sem hagynád el, ha hirtelen megváltozna, beteg lenne,
akkor igazán szereted.
Az igazi szerelem, bár nem ég mindig a legnagyobb hőfokon, mindig újra éleszthető,
talán átváltozik szeretetté, tiszteletté, féltéssé,
de sohasem múlik el.
Seres László:
Elmondhatnám
Elmondhatnám neked… ékes szavakkal
vágyaimat
gyöngyfüzérbe fonva
önfeledten
ha merném
ahogy érzem azt
mert öröm a könny
s gyönyör a seb
mit szívemen ejtesz
kíméletlen
Elmondhatnám neked…újra… még egyszer
gyötör a vágy
tép feszít éget
lecsap rám s elpusztít
ha csak látlak
Elmondhatnám… de mondd… mi szükség van rá
ha nem szeretsz
hogy téged
holtamban is
felépítselek
Másnak
Hozzászólások