Kattints rá!
Úgy jó hat évvel ezelőtt, a falu nyugdíjasainak az egyik havi kirándulás a Hula-lápba vezetett, a kirándulás költségeit részben a Rotary Club fedezte. Ez alkalommal különösen sokan jelentkeztek, így aztán két autóbusszal indultunk, a Galilei tó mellet fekvő “Hula”- mocsár nemzeti parkba, amely a Golán fennsík déli határán, a Galil (Kineret) tótól északra terül el.
Miután egy hatalmas kiterjedésű láp vidéket – addigi malária fészket – termőfölddé változtattak, annak egy részét meghagyták az eredeti papirusz-láp formájában. Ez a jelenleg védett terület hamarosan a vándor madarak paradicsomává változott. Minden télen hozzávetőileg huszonegy- huszonötezer darunak és több ezer más vándor madárnak adott téli menedéket. Ennyi daru sehol a világon nem gyűlik össze. Hogy honnan jöttek, azt nem tudhatom, mert az interneten azt olvastam, hogy Magyarországról már majdnem teljesen eltűntek. Nekem mégis a régi Otthon nosztalgiáját idézve ismerősnek tűnik valahány….
Az őszi-tavaszi madár vándorlások alkalmával Hula százezreknek ad pihenőhelyt. Hogy a környező gazdaságokban ne tegyenek kárt, rendszeresen etetik az itt telelő madarakat. Amint meglátják a traktor vontatta szóró gépet – mellyel tonna számra szórják nekik a magokat – nagy kurrogással vetik magukat a mindennapi eledelükre. Ekképpen azokat a traktor vontatta amfiteátrum szerű kocsikat – amelyeknek az egyik oldala nyitva van és táplálék helyett turistákkal vannak tömve – ugyancsak maguk közé engedik. A turistákat persze felszólítják, hogy csendben maradjanak ülve, és főleg ne hadonásszanak. Ezek a turistak – akik sokan vannak ám – fizetik meg a madár eledelt és a láp fenntartását.
A vándor madarak egy másik csoportja, a falunktól nem messze tanyázik az ugyancsak védet terület vízparti eukaliptusz fákon. Ezek főleg Kormoránok. A vízben a bivalyok is jól érzik magukat
https://plus.google.com/photos/108968301883859984850/albums/5835856149639900001
Galambos Viktor anyaga
Hozzászólások