Vannak találkozások, mikor azt érezzük mindketten, hogy mi már találkoztunk valahol, valamikor. S ott folytatjuk a beszélgetést, ahol (talán) abbahagytuk.
Vannak találkozások…
Mindez nem szakanyag. Nem vagyok szakember a kérdésben. (Csupán ezeken gondolkoztam Ázsiában a kolostor nagy csendjében…)
Úgy érzem, hogy találkozáskor tulajdonképpen energiacsere történik, méghozzá rezgések, hullámok által. (Kattints a képre!)
Ha nem azonos hullámhosszal közeledünk egymáshoz, zavarják, kioltják egymást a hullámaink. Ilyenkor letöltődünk, kimerül energiakészletünk, „gödörbe“ kerülünk.
Ha azonos hullámhosszon vibrálunk, hullámaink egymásra hangolódnak, összefonódnak, felerősítik egymást. Ezek a kellemes, a pozitív találkozások, melyektől feltöltődünk. S a mennyországban érezzük magunkat.
Az ilyen találkozásokra mondják, hogy szerelem első látásra.
Pedig nem arról van szó. Mert tulajdonképpen nem is őt szerettem meg az első találkozáskor, hanem azt az érzést, amelyet ő kiváltott bennem. S azért vágyok az újabb találkozásra, hogy mégegyszer átéljem azt az élményt.
Tehát végeredményben nem téged szeretlek, hanem azt a magamat, amellyé te tettél.
Vannak találkozások… (lehet folytatni!)
Hozzászólások