Vannak találkozások, melyek után bosszúság, aggodalom, félelem telepszik arcunkra, mert lemerül tőle energiakészletünk.
De vannak találkozások, melyek feldobnak, elvarázsolnak s az rögtön „kiül” arcunkra is. Ragyogunk, boldogok vagyunk, mosolygunk, nevetünk, feltöltődünk energiával. Mert olyan emberrel/emberekkel történt a találkozás, akik “adnak”. Nem “elszívnak”, hanem “adnak”. (Ugyanakkor „kapnak“. Mert az úgy van, hogy minél többet „ad“ valaki, annál többet “kap” helyébe. Így jön létre egy kollektiv érzelmi állapot. A közösség minden tagjának arcára rátelepszik a jóérzés.)
Hát ez történt Mezőtúron!
Abban az esemény sorozatban, amely a két nap alatt lezajlott (de még a szünetekben is!) oly nagyméretű pozitív energiacsere történt köztünk (szűk és bővebb baráti, meg régi és új ismerős körökben), hogy úgy éreztük, úszunk a boldogságban.
Aki abban az öröm/boldogságfürdőben megmártózott, napokra, hetekre, vagy hónapokra feltöltődött jóérzéssel. Ezt határozottan leolvastam a sok mosolygó arcról, amely szembenézett, vagy szót váltott velem.
Egy olyan nagy(!)találkozás volt, melyet elfelejteni nem fogunk. Garantáltan nem! Mert az emlék befészkelődött szívünk legmélyebb csücskébe… Ott fogjuk őrízni s ha néha belbukkan tudatunkban, emlékezetünkben, mosolyogva megsimogatjuk, majd újra elrejtjük legféltettebb kincseink közé… hogy tiszta maradjon, felhőtlen s ha szükségünk van egy kis melegségre, bármikor elővehessük.
Kívánom, hogy így legyen!!!
Köszönet érte a szervezőknek és minden egyes résztvevőnek!!!
(A felvételen az „Ájtipi“, vagyis ITP trió látható)
De vannak találkozások, melyek feldobnak, elvarázsolnak s az rögtön „kiül” arcunkra is. Ragyogunk, boldogok vagyunk, mosolygunk, nevetünk, feltöltődünk energiával. Mert olyan emberrel/emberekkel történt a találkozás, akik “adnak”. Nem “elszívnak”, hanem “adnak”. (Ugyanakkor „kapnak“. Mert az úgy van, hogy minél többet „ad“ valaki, annál többet “kap” helyébe. Így jön létre egy kollektiv érzelmi állapot. A közösség minden tagjának arcára rátelepszik a jóérzés.)
Hát ez történt Mezőtúron!
Abban az esemény sorozatban, amely a két nap alatt lezajlott (de még a szünetekben is!) oly nagyméretű pozitív energiacsere történt köztünk (szűk és bővebb baráti, meg régi és új ismerős körökben), hogy úgy éreztük, úszunk a boldogságban.
Aki abban az öröm/boldogságfürdőben megmártózott, napokra, hetekre, vagy hónapokra feltöltődött jóérzéssel. Ezt határozottan leolvastam a sok mosolygó arcról, amely szembenézett, vagy szót váltott velem.
Egy olyan nagy(!)találkozás volt, melyet elfelejteni nem fogunk. Garantáltan nem! Mert az emlék befészkelődött szívünk legmélyebb csücskébe… Ott fogjuk őrízni s ha néha belbukkan tudatunkban, emlékezetünkben, mosolyogva megsimogatjuk, majd újra elrejtjük legféltettebb kincseink közé… hogy tiszta maradjon, felhőtlen s ha szükségünk van egy kis melegségre, bármikor elővehessük.
Kívánom, hogy így legyen!!!
Köszönet érte a szervezőknek és minden egyes résztvevőnek!!!
(A felvételen az „Ájtipi“, vagyis ITP trió látható)
Hozzászólások