Ezt a címet adtam a mellékelt képemnek, mert amikor festettem csendben, azaz egészen halk Chillout zene mellett, az a kérdés foglalkoztatott, hogy néha az ember úgy érzi, vége mindennek. Ott ül szomorúan élete törmelékein és siratja a múltját.
Pedig lehet, hogy éppen abban a pillanatban kezdődik el új élete. Amelyről még nem tudhatja, hogy folytatása lesz-e a múltnak, vagy teljesen más. Jobb lesz-e, vagy rosszabb. Csúnyább lesz-e, vagy sokkal szebb.
Úgy gondolom, nem szabad hasonlítani, hozzá mérni, ahhoz, ami elmúlt. Nyitott kell lenni az újra s örülni minden jónak, ami ér…
Hozzászólások