A hátramaradt két kérdésre szeretnék most válaszolni.

Honnan ismerjük egymást és mióta? Milyen viszony van köztünk?

A világhálóról. 44 napja. Nem, nem volt tanítványom. Személyesen soha nem találkoztunk. De…

Most meséljem el részletesebben a dolgokat!

Január 26.-án történt, hogy a kolozsvári barátnőmnek, aki egy szép pps-t küldött nekem, ezt válaszoltam: Sok-sok puszit küldök neked Ingolstadtból.

Nemsokára kapok egy mailt: Köszönöm a puszikat, én pedig meleg üdvözleteket küldök Ausztráliából, Szántó Tibor.

Te jó ég!- hát ez meg kicsoda?!!!

Hasonló jelentkezéseket máskor szó nélkül kitörlök a gépemből, de ez meglepett s gondolkozni kezdtem, kutatni kezdtem múltamban, hogy ki lehet? A név ismerős volt számomra, de nem tudtam hova tenni. Tanítványom lehetett?…

Nem találva magyarázatot, egy idő után visszaírtam: Mi ismerjük egymást?  Én Besztercén tanítottam 28 éven át biológiát, kémiát, meg lélektant… A neved ismertnek tűnik…

Gondoltam, erre azt írja, hogy hát persze, ebben és ebben az osztályban jártam…

Helyette ezt a választ kaptam: Nem hiszem, hogy mi ismernénk egymást, legfennebb az édesapámat, Kolozsvárról, őt is így hívták…

S erre elkezdődött egy intenzív közös kutatás a világhálón és a múltban, melynek eredményeként kiderültek a következők:

Kolozsváron én annak a háznak (valami kisajátított nagyúri ház volt!) az internátussá átalakított emeletén laktam két éven át, amelynek a földszintjén az édesapja lakott. Rá igaz, hogy csak halványan emlékszem (rövidnadrágos, nyúrga fiúként él emlékezetemben), viszont a húga a középiskolában végig osztálytársam, sőt barátnőm volt.

Ebben a hangnemben folytattuk a kutatást Tiborral (akit végeredményben én már akkor, gyerekként ismertem halványan, hiszen az édesapja a génjeiben hordozta őt) s még folytatjuk ma is a világhálón…meg a blogban…

Ez a kutató tevékenység, melyben mindkettőnknek öröme telt az elején részemről “te”, részéről pedig “kezitcsókolompiroskanéni”-ként zajlott. Aztán amint bevontam a blogba, (látva, hogy igenis közénk való s megállja helyét), mondtam, hogy slussz, mostantól tegezzük egymást!

Nézd: vagy te öregszel hozzám, vagy én fiatalodok hozzád, de a blogszabály értelmében tegeznünk kell egymást! Mondtam, hogy nekem mindegy melyik utat választjuk… Azt javasolta, hogy akkor inkább én fiatalodjam hozzá.

Semmi probléma, válaszoltam: Szia, szia!