Köszönöm Kedves Piroska, hogy emlékszel a téli jégvirágos versemre. Az valóban gyermekkori élmény az ötvenes évekből, a boldog nincstelenség korából, amit gyerek-szemmel és fejjel ítéltem akkor ott meg Anyámmal és testvéreimmel…
VIRÁGOK
Anyám
virágokról álmodott,
szívében őrizte a tavaszt.
Hiába cibálta
jeges szél
a hóba hullt zörgő ágakat
s visított be
az ablakrésen
zord ezüstje a morcos télnek,
arcán rózsák
mosolya nyílott
reggelente, mikor felébredt.
Kötényében
hozta a hajnal napfény-illatát
lábujjhegyen.
Lerázta rólunk a zúzmarát
s úgy nevetett,
akár egy gyerek.
Ébredt
a nyikorgó öregágy,
táncolt, szökellt a hópihe had.
Kereste
a négy kölyöklábat
a gyűrött nagykabátok alatt.
Ki törődött
ott jéggel, faggyal?
Csillagszemét az ég csókolta,
virágtestével hajolt fölénk,
hogy összefogjon
egy csokorba.
Elmesélte,
ma szép a reggel,
mert friss hó hullt a Körös-gátra
s kinyílott ablakunkban
az Isten
kristályba lehelt jégvirága.
Már egyre többször gondolok rá
keresem őt,
ha éget a láz
s a hajnalok fénye felébreszt,
hol az utca,
a tér,
hol a ház,
a süvöltő tél
a vad folyó.
Látom
Anyám
ahogy álmodik
virágokról a csillagok közt
Valahol… mindig …tavaszodik…
(Seres László)
Azóta sok év eltelt és sok változás történt az életemben, mint mindnyájunkéban. Legutóbbi versemben ezekről így emlékezem meg.
ANYÁM NÉLKÜL
Úgy szólt
mint az elhallgattatott
és átlengett a csenden
a kezét láttam
szétomló haját
fényt fésült ránk az árnyakból
mielőtt beesteledett
s a konyha kövére
leült közénk
Mióta nincs
azóta érzem csak
izzását a lámpasötétnek
visszanéz a múltból
homlokom mögül
belém simul mint testbe a lélek
hogy ne maradjak nélküle
soha egyedül
S a konyha kövére
ma is leül mellém
(Seres László)
Hozzászólások