Kedves Piroska!
Nagyon köszönjük, hogy művészete segítségével megmutatta nekünk, milyen sokféle és sokszínű lehet az emberi lélek, hogy hányféle érzést fejezhetünk ki a színek és formák egyedi elhelyezésével. Jómagam is rengeteget foglalkozom lélektani kérdésekkel. Engedje meg ezért, hogy megajándékozzam egy verssel.
Az igaz jövőről
Oszlopokból raktuk ki az életet,
Megértünk már együtt sok nyarat s telet,
De megtanultuk mindezek felett,
Hogy vétkezni sohasem lehet.
Megértünk már együtt sok nyarat s telet,
De megtanultuk mindezek felett,
Hogy vétkezni sohasem lehet.
Száz gyermek zokog majd sírjaink felett,
Kiknek sokat jelent a Szeretet,
S meggondoltuk milliók helyett,
Hogy vétkezni nekik sem lehet.
Kiknek sokat jelent a Szeretet,
S meggondoltuk milliók helyett,
Hogy vétkezni nekik sem lehet.
Csodás volt az üde kikelet,
Míg a méreg vért nem temetett,
Elmondhatjuk mindezek felett,
Hogy vétkezni sohasem lehet.
Ha megszerzem én kenyeremet,
S béke az úr a szívem felett,
A rosszat elfeledem, meglehet,
De elémvillan a nagy bölcselet,
Hogy vétkeznem akkor sem lehet.
Ha megteszem, a lelkiismeret,
Bánt, furdal és gyötör engemet,
S kőbe vésem idézetemet,
Hogy vétkezni sohasem lehet.
Szeretem én, akit csak lehet
Míg az ajkamról száll lehellet,
Míg csak élhetem életemet,
S amíg élek, vétkeznem nem lehet.
Sok-sok szeretettel:
Rádóczi Dorottya, Budapest, 2009, május 24
Hozzászólások