Verseim

 Lila akác

… bizony sokszor örömbe-fulladt könnyek és verejtékek között is meg kell születni egy-egy nagyon kikívánkozó gondolatnak.

  

VERSEIM

  

Mennyi vers fogant meg
kelt életre bennem
nem is számolgatom
muzsikál szívemben
ébredező vágyban
csapongó dallamok
frissek erőtlenek
mint őszi hajnalok
mind egy-egy gyermekem
éjszakánként felsír
féltőn hozzám bújnak
szipognak verseim
a szavak gügyögnek
még egyedül gyengék
kérdeznek és hívnak
mintha anyjuk lennék

  

Forrongnak lázadnak
a véremet szívják
általuk lobogok
a véremet szítják
feltörnek a mélyből
a láncra vert rabok
kiülnek a fényre
szavak gondolatok
s már erősek büszkék
léptük együtt dobban
gyalogezredemként
a tömött sorokban

…míg szívhez szól a dal
a hang tiszta nemes
a világ is szebb lesz
ha felsír egy-egy vers
csendben átölelve
mint ringató álom
megbékít a sorssal
túllép a halálon
csak ők vannak és én
átengedem magam
szférák zenéjének
égi varázslatnak
s hagyom hogy megálljon
köröttem a világ
égboltra feszülnek
mint színes délibáb
könnyű puha szárnyon
fenn hol csillag ragyog
milliónyi szívben
ha csak egy is vagyok
Isten trónja mellett
ott a verssorokban
mintha az életem
újra fellobogna
s egy varázsütésre
repedezik az ég
élnek és éltetnek
a nyíló versikék
szavak és mondatok
mind ajtót nyitnak rám
hogy ne legyen soha
álmatlan éjszakám

 

…

és ha már verssel nyitott e szoba, legyen benne egy hasonló írás, amit tegnap írtam. Azt hiszem különleges folytatása ez a nyitó versemnek:

VERSET ÍRNI

Mikor verset olvasok,
verset írni volna kedvem,
mint a tűznyelő
égre lobbanó lánggal
szomjat oltani
megálmodott Kedvesemmel
akit sose láttam
mégis
lelkemből tör elő

De tudom, ez csak hamisítvány,
a tűz, a láng, a vers,
a megálmodott Kedves.
Ha leírom,
nincs már.

Ha verset írok,
verset olvasni volna kedvem.

Seres László
2011 február 11)