Jánky Béla sirjára
Aludj békében!
Legutolsó hangoskönyvemben szerepel az alábbi anyag Az én csendem címü írásomban. Részlet:
„Kedves Béla, el akartam neked küldeni ezt a levelet karácsonyra, de nem jött össze. Nem, mert nem találtam sehol a könyvet, olyan jól eltettem, nehogy véletlenül elvesszen. S tudod hol leltem meg újra? A CD-k között! Olyan kicsi(ke), olyan apró, hogy közéjük keveredett.
Meg kellett találnom, hogy írhassak róla, mert benne volt a füzetlap a rögtönzött megjegyzéseimmel, biztattam magam a keresésben.
Tegnap, karácsony délutánján került elő, nagy örömömre, s most, hogy lezajlott az angyaljárás, le is másolom a rajta lévő jegyzeteimet, melyeket első olvasáskor rögzítettem. Idézem szószerint:
Csodásak a háromsorosaid, sőt a legtöbb csupán 3×3 szavas költemény. Tömörek. Finomak, egyesek leheletkönnyűek, mások súlyosak, elgondolkodtatók.
Megpróbáltam utólag felidézni, megfogalmazni magamban egyiket-másikat, de nem sikerült.
Apró méretek jellemzik a munkádat: a versek is, a könyv is az.
S azt hiszem nem véletlen, hogy 201 költeményt tartalmaz a kötet, hiszen 2+0+1=3
Mert 3 soros költemények.
Rendhagyó a kötet, Béla, és rendkivüli. Lehelletkönnyű és súlyos.
Én meg új fogalommal gazdagodtam: Haiku.
Utánanéztem, mi a haiku. Megszabott szótagszámú, rimtelen sorokból álló klasszikus japán versforma.
Egyikben gondolat van, másikban bölcsesség, igazság, harmadikban hangulat.
Mindenik egy kis univerzum.
Feltűnt nekem olvasás közben, hogy a címnek milyen nagy jelentősége van. Beállítja az embert, hogy mire számíthat. Vagy ha utólag olvassa el, megmagyarázza, kihangsúlyozza a haiku tartalmát.
Vajon melyik születik előbb? A haiku, vagy a címe?- gondolkodtam el a kelleténél is hosszabban, de nem tudtam megválaszolni.
Csináld tovább kedves Béla, mert nagyon szép ez a műfaj. És finom. Olyan, mint a cseresznyevirág. Igen, minden haiku egy-egy cseresznyevirág.
Gratulálok! Nagy élmény volt számomra ez a kötet! Köszönöm!…“
Hozzászólások