Legtöbbször hálás vagyok, hogy az internet létezik, és én ily módon tarthatom a kapcsolatot azokkal az emberekkel, akik a számomra fontosak, vagy pont az internet közreműködésével fontossá váltak.
De mi volna, ha nem volna?
Talán az egy évvel ezelőtti találkozásunk Piroskával már csak egy szép emlék lenne. Nézegetném a fényképeket az akkori Idősek Hetéről itt az Otthonban és felidézném a Piroska képeiből készült kiállítást, melynek összeállításában aktívan részt vettem.
Emlékeznék arra, hogy vendégül láthattam az otthonomban, s emlékeztetne rá folyamatosan a kép az ágyam fölött, amit ő festett.
Azután egy idő után sok-sok más emlék elfödné ezeket.
De itt van az internet. Kommunikálunk egymással rendszeresen és él bennünk az a vágy, hogy nekünk még találkoznunk kell.
Ő is ír, én is, ő is fest, én is, ő is imádja a természetet, én is, ő is imádja a hazáját, én is, ő is magyar, én is, ő is valami szépet, valami jót szeretne nyújtani másoknak, én is, és a távolság sem lehet akadály, hogy egymásban a pozitívumokat erősítsük, mert hála Istennek ezen segít az internet.
Köszönöm, Ildikó! Szépen fogalmaztad meg az internet szerepét életünkben. S mintha az én gondolataimat foglaltad volna össze…
Hozzászólások