Újabb beszélgetés:
Piroska, számodra a festés egy kommunikáció. Az emberekkel beszéd közben betartod a konvencionális (hagyományos, megszokott) szabályokat. Betartod az összes etikai szabályokat. Kedves vagy mindenkihez, szépen beszélsz, nem veszekszel
A festményeiddel viszont más a helyzet. Azok nem lélekközelbe kerülnek, hanem testközelbe. Ember közelbe. Azok sokkal többet mondanak. Azért is ajándékozod őket. Te ezzel (!) közeledsz más emberekhez.
Nahát! Érdekes gondolat.
A virágaidba te nagyon sokmindent tudsz összpontosítani, belevinni.
A képeidet te ajándékozod. Nem azért, hogy hasznot húzz belőle, hanem, hogy másoknak boldogságot szerezz vele. Örülsz, ha valakit boldoggá teszel általa. Tulajdonképpen lelki hasznod van belőle.
Valóban nincs belőle anyagi hasznom, hanem inkább ráfizetésem, mert számomra ez a festés nem egy ártatlan pötty-pötty hobbi. Mondhatni költséges.
De számodra ez egy új életforma. Azt teszed, amit szeretsz és szeretet adsz és kapsz általa. Ezért keserít el téged, ha valaki nem lát bele a festményedbe. Vagy nem azt látja, amit te látsz benne.
Inkább csalódást érzek olyankor.
Igen, mert te abba a képbe szeretetet viszel. Különben amolyan egér-macska játék az egész. Nem kaptad vissza, amit belevittél. Vagy úgy érezted, hogy nem szereztél vele boldogságot.
Igaz!
Ennek ellenére, a festményeid festmények. Tehát mindegy, hogyan fested, játszva, avagy kinlódva, meg hogy mit jelentenek neked, – azok festmények!!! Magukban, önmagukban is megállják a helyüket. Neked viszont kommunikáció, emberi közelség.
Terápia számodra a festés.
Mindenképpen.
És nemcsak az. Fiatalít! Elixír számodra. Nemcsak a festés, hanem az ajándékozás is beletartozik ebbe a terápiába. Az is szerves része. Ez valami olyasmi, mintha megsimogatnál valakit. Azt a valakit, akinek képet ajándékozol. Átléped vele a konvenciókat. Közelebb kerülsz egy festmény ajándékozásával valakihez, mintha kezet szorítanál vele.
Köszönöm Laci,- érdekes és értékes gondolatokat fejtegettél ezúttal is.
Köszönöm.
Hozzászólások