Más alkalommal:
Piroska, a te virágaid úgy fordulnak fejükkel erre-arra, mint az emberek. Ezek nem szimpla virágok, hanem emberi mivoltuk van. Nemcsak mozognak, de beszélnek is, olyanok mintha személyek volnának.
Azokról mondod ezt, Laci, amelyekre festettem fejecskéket, ugye?
Nemcsak azokról! Hanem általában a virágaidról. A szirmaik emberi fejek, a szárak pedig keringenek, ölelkeznek,- az mind mozgást sugall. Mozgásban levő virágokat ábrázolsz.
A te virágaid nem csokorban, vázába helyezve állnak. Tehát nem szimpla csendéletek. Annál sokkal többek. Mozgásban vannak, de nem növények módjára mozognak, tehát nem azt sugallják a nézőnek, hogy a nap felé fordítják fejüket. Hanem maguk közt kommunikálnak, s nekünk szemlélőknek közvetítenek valamit. Információkat, híreket, üzeneteket.
Nahát!
Úgy érzem, te nem mersz személyeket festeni, pedig ha próbálkoznál vele többet, talán megérné. De addig is, amig hozzáfogsz, te a virágokba viszed bele az emberi karaktereket.
Máskor ezeket mondta s én rögzítettem diktafonra:
Piroska, nálad a festészet, ami öt évvel ezelött tört ki belöled, az a virágokból született. A virágaiddal adtad át nekünk, nézőknek, a gondolataidat, érzelmeidet.
A virágaidat általában síkban ábrázolod, A gömbvirágaidban viszont már megjelenik a tér.
Előbb sík virágok voltak, aztán kigömbölyödtek s utána el kezdtek forogni.
Nálad a tanulás ösztönös folyamat és gyakorlásból áll. Sokat gyakorolod a festést. S a kezed úgy dolgozik, ahogy a szemed kéri.
Hozzászólások