És a többi?! A többi képeimről nincs mondanivalód, csak a virágaimról?! A lelki virágaimról?!
Laci így folytatja:
Egy klasszikus festmény mellett amint elhalad az ember, esetleg megállapítja, hogy szép, vagy nem szép, tetszik, vagy nem tetszik,- de nem gondolkozik el rajta. Egy absztrakt festmény mellett viszont megáll, s legalább annyit mond magában: nem látok rajta semmit! Vagy: hát ez meg mi akar lenni?! De még nagyobb a valószínűsége, hogy hosszasabban nézegeti s próbálja megfejteni a mondanivalóját. Lehet nem sikerül, lehet kevesen értik meg. De mindenki ha rátekint, gondol valamire, tehát el kezd rajta gondolkodni.
Ezért az absztrakt kép interaktív festmény, vagyis kapcsolatot teremt a festő és szemlélő között.
Mindegy hogy melyik sorozatról beszélünk, a te festményeid, Piroska mindenképpen a MODERN festészethez tartoznak.
A Virág sorozatod is, meg a Vörös Bolygó, a Touch me, az Emberi alakokat ábrázoló festmények, a Tájkép és Absztrakt sorozatod is végeredményben mind-mind ABSZTRAKT munkákat tartalmaznak. Mondom ezt azért, mivel te semmit nem festesz modell után. Nem mész ki a természetbe, hogy lemásold a kiválasztott tájat, nem állítsz össze virágcsokrot, hogy lefesd virágcsendéletként.
Neked, Piroska minden festményed tulajdonképpen gondolataidnak, érzelmeid játékának szüleménye, tükörképe! Te játszol a formákkal és játszol a színekkel! Ehhez a játékhoz szükséged van arra, hogy magadba merülj, csak “önmagaddal legyél“, hogy párbeszédbe kerülj gondolataiddal és gátlástalanul kitőrhessenek belőled az érzelmek!
A külvilággal szemben ugyanis gátlásaid vannak. Nem szereted megmutatni mit érzel, nem tárulkozol ki mások előtt, nem igen beszélsz önmagadról, talán még szemértelennek is tartanád, ha valaki a lelkedbe óhajtana betekinteni.
A képeiddel más a helyzet. Azok, különösen az absztrakt munkáid “beszélhetnek” gondolataidról, érzelmeidről. De azokat meg is kell érteni!!! Nem, nem mindenki érti meg őket.
Valóban, én azt vetítem ki, ami bennem van,- válaszoltam.
Igen, te nem modell után készíted képeidet. Téged festés közben a külvilág, a külső mozgás, a lefestésre kerülő modellek zavarnának.
Valóban, nekem a festéshez csend kell, nyugalom, és egyedüllét. Én nem tudnék úgy festeni, ha néznének, mondjuk figyelnének a hátam mögül, mint ahogy az utcai festőknél történik. Őket nem zavarja, látszik, hogy tudomást sem vesznek környezetükről, festenek békésen.
Még valamit. Te mindenik sorozatodba beleviszel valamit más stílusokból!
Igy a virágokba, belecsúsztatsz egy kis klasszikust, a Vörösbolygóba beleviszed a naiv festmények hangulatát, az alakokba impresszionizmust, a tájképekbe egy kis neoromantikát!
Nálad én határozottan a virágokat tekintem klasszikus festményeknek. De mivel azokba is bele-belecsúsztatsz valamit, így azoknak is mondanivalót adsz, amit meg kell fejteni.
S te nagyon beléjük látsz, Laci, még a virágokba is!
Igen, szeretem keresni a titkukat. S ha sikerül megfejtenem, az számomra élmény.
Hozzászólások