Az alábbi nyers(!)anyag egy részlet az évek óta készülő, “dekitudjamegszületikeegyáltalánvalamikor” krétai hangoskönyvemből.
Szegény Zeusz!- ha egyáltalán létezett és egyáltalán meghalt (vagy az istenek vajon nem halnak meg?!) nem fordulna meg sírjában, ha megtudná, hogy mi minden kapható a német szupermarketekben? Zeusz muszaka, Zeusz Zaziki, Zeusz savanyúságok sajttal, amfora üvegekben, meg Zeusz lepény és egyebek…
De most nem erről akarok beszélni, hanem a krétai élményeim közül kettőről, melyek a főisten nevéhez fűződnek
A Zeusz barlang, amelyben állítólag született, több mint egy évezrede Kréta legszentebb helye.
Bár a környező falvak lakói alaposan kirabolták, az archeológusok mégis találtak benne rengeteg kincset, áldozati tárgyakat, többek közt azt a …, amellyel zajt csaptak, hogy ne hallatszodjon Zeusz gyermeki sírása.
Az volt a legnehezebb krétai útunk. A helységig igaz, hogy autóval mentünk, de onnan gyalog! Fel a köves sziklahegyre, majd lépcsőkön jó mélyre, le a hegy gyomrába, a cseppkőbarlangba.
Ott aztán nagy lucsok várt. Csepegtek a falak, nedves volt a fémkorlát, tocsogtunk a lépcsőkön. Hát, nem volt egy ideális hely a szüléshez, néztem szét szorongó érzésekkel. Közben eszembe se jutott a nagy menetelésben, fényképezésben, bámulásban, csodálkozásban, hogy a földig érő fehér vászon nadrágomat legalább fennebb kellene húzzam. Utána dobhattam el…
Igaz, hogy lefelé már csak segítséggel tudtam jönni, kellett támasszanak, nehogy elöre bukjak, oly meredek volt az út de végülis megérte! Egyszer, egyetlen egyszer érdemes oda elmenni.
…
Hát,- néztem szét utána fáradtan és csalódottan a Zeusz platánja körül. Ami azt illeti, ez a fa nem tünik túl öregnek, meg a hely sem ideális környezet egy hetedhét országos nászhoz, melyhez az ágyat nimfák készítették elő…
Ágyat?! Dehát bikáról van szó!… Mondhatom, egészen belezavarodtam a dologba…
Lassan kezdtek tisztázódni a dolgok. Megtudtam, hogy az a bizonyos repülés (vagy úszás volt?)… most megint belezavarodtam… mert nem is tudom hogy kelhet át egy teljes napon és éjszakán keresztül egy bika, hátán egy hajadonnal a nyilt tengeren … szóval megtudtam, mert kiváncsi lévén utánanéztem, hogy (most jön a lényeg!) amint itt partot értek a bika hirtelen átváltozott daliás fiatalemberré, akinek a szépséges föniciai királylány, Europé nem tudott (meg biztos nem is akart!) ellenállni… Hagyta magát elcsábítani…
Igen, öreg kontinensünk a nevét tőle örökölte, Zeusz kedvesétől.
Ez egyben meg is indokolja, hogy miért voltunk kiváncsiak arra a platánfára, amely azóta se hullatta el a leveit…
Vagyis több, mint ezer éve?!?!
Nahát, egyik ámulatból a másikba esek…
Mondjuk a szomszédos fát inkább el tudom képzelni, figyeltem kritikus szemmel, s van alatta még egy nagy kőasztal is, ami esetleg…, egyéb hijján a “nászágy” lehetett. Itt meg semmi!!! De egy tábla jelzi, hogy igenis, ez (!) a Zeusz-platánfa. Még körül is van kerítve. Hát… Na, mindegy. Elég kusza a történet is, a helyszín is…
Ezt a fát feltétlenül látni akartuk, mert itt fogant a nászból a legendás Minosz király, aki oly nagy szerepet játszott Kréta történelmében s akinek a palotájában, illetve annak romjai között éppen előző nap jártunk.
Zárójelben elárulom, hogy a kapcsolat Zeusz és Europé között nem tartott „holtomiglan-holtodiglan“. Európé csak „egy“(!) volt a sok közül Zeusz „háremében“. Nem számít. Lényeg, hogy három fiút szült. Köztük Minoszt…
Hozzászólások