Fény, árnyék, fény, árnyék. Ütemesen vágta ketté a beszivárgó egyetlen napsugarat a plafonon csüngő lusta ventilátor. Az ágyon feküdt, szétterpeszkedve, hogy ha lehet ne érjenek egymáshoz a végtagjai. Egészen pontosan fogalmazva, az ágyba ragadtan feküdt. A hőségtől minden ragacsosnak tűnt, ragacsosnak és cseppfolyósnak. Odakinn a madarak is bágyadtan hallgattak, ha néha valamelyik elcsippantotta magát, a hang sűrű szirupként hullt alá. Reszketett a levegő, a ventilátort csupán a kattogó hangjáért kapcsolta be, nehézkes lapátjai nem tudtak megbírkozni a forrósággal. De azért felkavarta a port, s elmélázva lehetett bámulni a csillogó apróságokat, amint szünet nélkül kavarognak az iszapos melegben.
Fény, árnyék, fény, árnyék. Inni kellene, gondolta, de a gondolatnál le is ragadt, erőtlenségében inkább tűrte még a szomjúságot. Nem érzett semmiféle igazi akaratot arra, hogy feltápászkodjon, s elvonszolja magát a konyháig, kivegyen egy vizet, és a szájához emelje az azonnal bepárásodó palackot. Nagyot nyelt, s kiszáradt torkát kaparta a felforrósodott nyál. Hol is volt az esze, mikor ide, a messzi Afrikába utazott? Minek? Szenvedni a hőségtől, bogaraktól? Inni kellene…-mondta ki ezúttal hangosan. Takarékos mozdulatokkal állt fel, lassan sétált ki a kunyhó másik oldalán fekvő konyhába. Igen, az üveg azonnal bepárásodott, amint kivette a jégszekrényből. Érezte, amint minden egyes porcikáját feleleveníti az éltető folyadék, mohón kortyolta, és nem bírta elvenni a szájától. Visszacammogott a hálóba, és elvágódott az ágyon. Mire idáig ért, ugyanolyan bágyadtá vált, mint ivás előtt. Semmi nem használt ebben a hőségben. Csak feküdt, pihegett és szenvedett…
Arra ébredt, hogy fuldoklik, nincs elég levegő a szobában, és ólomnehéz minden tagja, a lepedő csavarnivalóan vizes az izzadtságtól, és nem Afrikában van. Inni kellene… – gondolta félájultan, és a csapott tetőtéri fal hullámzott a szemei előtt. Nem ment Afrikába. Afrika jött ide, Németországba. Reggel nyolc óra van, odakinn máris 30 fok. Éjjel 28 volt. Nappal 45.
Szép új világ…
( Ezt a szösszenetet a tetőtéri lakásunkban írtam. Igazából semmi másról nem szól, csak hogy mennyire meleg van. A számok igazak. Éjjel 28, reggel nyolckor 30, nappal 45 fok van. Fekete cserép fedi a ház tetejét felettünk… Szívja magába a forróságot egész nap, éjjel meg ránkleheli… )
Hozzászólások