„Csoda. Azt hiszem, minden távozó idős ember tudja ezt. Akármilyen nehéz élete volt is valakinek, ha belül nem csordul túl a méreg és a gonoszság, akkor tudnia kell, az élet maga a csoda. […] Káprázat. Igen, káprázat. Nem tudhatom persze, hogy akit a balsors egész életében üldöz, az így köszön-e el, de én kalapot emelek az élet előtt. […] Káprázat az élet, öregem. Sok rossz történik, de a világnak mindig lesz egy-két olyan szeglete, ahová el lehet menekülni, látod, mi is itt vagyunk a patak partján a rengetegben […]. Az az igazi titok, hogy mi lesz mindezzel? Mi lesz ezzel a bolond bolygóval, rajta ezekkel a fákkal, állatokkal, emberekkel, mi lesz a természettel, amit mindig is annyira szerettem…”
(Cseh Tamás, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar zeneszerző, énekes, színész, előadóművész)
*
Az alábbi képsort Viktor küldte a sivatagban történő növénytermesztésről:
https://www.flickr.com/photos/vikig/albums/72157712828509313