Toth Enikő: Okkal

Most itt áll előttem a lélekkel ecsetelt virágos nyár,
Míg gyenge karom tartom a kopár November vállán,
Szembogaram tükrébe villan szirmot nem ejtő virág,
Emlék-ízlelővel felszippantom papírra száradt illatát,
Zöld levél küld éltető reményt, reménytelenségben,
Jön majd rügyfakasztó tavasz tél után, nyaram elébe,
Hold felettem ücsörög, fehérsziromra bontja ezüstjét,
Naparanyából fogott szín, terelgeti kéményem füstjét,
Ismeretlen kétségbeesésből pirosa kimenti lelkemet,
Szétverve börtönfalát a rémületbe tartó képzeletnek,
Megnyugszom, mint a háborgó tenger zavaros vize,
Vallom nincsen véletlen, e festmény okkal került ide.

***

Újabb örömhír: Észrevettem ma délután, hogy a kiállításról is tettek fel fotókat az Oroszország-i Iris Hotelben, ahol jól látszanak virágaim, sőt a borítékom is:

http://irisesart.blogspot.co.at/2017/