Reggelizett?- kérdi a nő a felvételnél.
Nem, semmit,- válaszoltam nyugodtan. Valóban, még kávét se ittam, hiszen analízisre megyek.
Az baj,- válaszolta, legnagyobb megdöbbenésemre. De nem probléma, majd kap itt reggelit.
Hárman voltunk,- ketten valóban kaptak,- én nem.
Rövidesen hívtak vizsgálatra.
De nem reggeliztem!
Előbb a munka, azután az étel, nevetett a növér.
Elvégezte a kérdezést, adatlapok kitöltését,- máris hozták tálcán a reggelit. Közben kezemre csatoltak egy övet, az adataimmal.

Kényelmes fotelekben várakozunk. Kávé, hüsítő áll rendelkezésünkre. Összesen öten ülünk, sorra hivogatnak, majd visszatérünk. Ezt a civilizációt!- mondtam mindegyre magamban.
Tisztaság, jó levegő, kellemes hangulat, mindenki kedves és roppant udvarias. Ez különben már megszokott. Természetes. Máskor is tapasztaltam.
Engem szólítanak. EKG vizsgálat. Ott is megkérem, hogy Hochdeutschot beszéljenek, mert a dialektust nem értem. Kein Problem. Úgy beszélnek. Rámkapcsolnak valamiket, a gép mér, nyom, kiadja az eredményt. Mehetek vissza várakozni. Közben papírt kérek és kapok, hogy jegyezzem élményeimet. Ezt a civilizációt!!!

Meséli az egyik várakozó sorstárs: hiába áll a tükör elé, hogy megnézze magát, hogyan néz ki,- nem lát semmit.
Vizsgálat a doktornál (Doppelreiter). Megint elvarázsolt a kedvességével, fiatal, jóképű, kedves. Ezt meg is mondtam neki, s megkértem, hogy majd mütét közben is mosolyogjon. Megígérte, hogy a maszkját is leveszi, s úgy fog rám mosolyogni. Fontos, nagyon fontos ez a szóbeli információt kísérő nonverbális rész. Elbűvölt. Már nem is félek. Jó kezekben leszek.
Gudrunnak hívják a növért, akitől papírt kapok, hogy lejegyezhessem megfigyeléseimet.
Viszek egy virágos képet az orvosnak!!! -jegyeztem fel. Megígértem neki.
Az orvos nem javasolta, hogy befeküdjek. Sem azt, hogy elaltassanak.
Csak narkózissal fognak műteni.
Új lencséket kapok. A cataroma nem súlyos,- az marad hátul a lásási mezőn.
Le lesz ragasztva a szemem másnapig.
Újabb megbeszélés más orvonál,- az eredmény: narkózis marad. Nem fognak elaltani, csak cseppet kapok a szembe,- de az altató orvos kéznél lesz. Benn maradok másnapig, mivel nincs senki otthon, k felülvigyázzon rám.
Tovább várakozunk, a többiek beszélgetnek az asztalnál, s hangosan nevetnek.
Sok a formaság, papírok kitöltése. Egyszer már mindent megbeszéltünk, beírták, de újra és újra kérdezik, mivel operáltak, milyen betegségben szenvedek.
Várunk. A többiek sűrűn beszélgetnek, s időnként hangosan, néha a fülnek sértő módon felnevetnek. Mintha kávé mellett beszélgetnének. Ők négyen asztalnál, én meg egy kényelmes vörös fotelbe süppedve írok. Gudrunnak köszönhetően,- papírra. Egy lapot már teleírtam, de szerencsére kettőt adott.
Jött a hatodik beteg,- egy tolószékben ülő hölgy.
Rendkívül kényelmes körülmények közt várakozom. Most például vért vesznek. Egy ilyen kényelmes fotelt otthon is elfogadnék. Ideális körülmények közt várakozom. Csuklómon az övvel. Rajta a nevem, születési dátumom s egy szám: 312103756, a mai dátum, meg egyebek.
Fél 12-kor leálltak a vizsgálatok, – ebédszünet!
Mit óhajtunk?- tolták be a tálcákkal megrakott asztalt. Gulyást, vagy valamit,- nem értettem a nevét,- valami halétel volt.
Gulyást.
Lennék szíves átmenni a szemközti 15-ös terembe? Átmentem. Ott üres asztal várt.
Johannának vinni képet, meg DVD-t!- jegyeztem fel még utoljára…
…aztán a folytatás, – az már elmaradt.

*

A fenti élményem régebbi, a csatolt kollázs friss és még van két friss hírem:

Puerto Ricoba megérkeztek képeim a mail art kiállításra:
https://vivaelartepr.blogspot.co.at/search/label/Austria

Texasba szintén:
https://www.facebook.com/pg/electronicplanetensemble/photos/?ref=page_internal

Rizikós műfaj a mail art, de élvezem.